To the Nines (2009)
A dán Hatesphere immáron sokadik nagylemezéhez érkezett, a csapat 2001-ben alakult Aarhusban, ennek ellenére 6 nagylemezt és két EP-t tettek már le arra a bizonyos asztalra, de a dallamos thrash-death brigád nem csak minőségi korongokat gyártott le sorozatba, hanem tagságát is cserélgette, így tehát szinte nincs is olyan arc, akinek posztját ne más töltötte volna be. Ettől függetlenül a Hatesphere göthenburgi vonalat követte mindvégig, akadtak izmosabb és dallamosabb lemezek is, mondjuk a karaktereket mindig hasonlóak töltötték be, így tehát Jonathan Albrechtsen orgánuma igencsak megegyezik a néhai frontemberével Jacob Bredahl-éval (legalább is erre merek következtetni a Barcode paraszt és old school HC-s dolgai és énektémái miatt). Na de akkor most minden rendben van, és egy csonttörő, de dallamos anyaggal lettünk gazdagabbak?


A helyzet az, hogy igen, végül is nagyjából ez a válasz, bár nem állítom korántsem, hogy ez lenne a legerősebb Hatesphere lemez, mégis minden benne fogant, amitől egy ilyen intenzív, erőszakos és közben könnyedén befogadható lehet. Miből is áll? Nos, kérem szépen a recept kellően kevergetős és apró csipetek és nagy merőkanál, avagy a fortyogó üst a boszorkánykonyhában etalon érvényesül – szóval; vegyük a svédvonalas melodikus death metal (a már említett göthenburgi szegmenseket – had ne soroljak banda neveket, mert már könyökünkön jön ki a jelen metalcore trend alapjainak és hatásainak boncolgatásai közepette) illetve ezt egészítik ki penge éles thrash riffek, melyek némileg – s néhol HC-s jellegűekbe váltanak át – bár az sem kizárt hogy ezt már csak úgy kihalljuk a rengeteg jelen csapat kópiái miatt. Néhol egy kis heavy metal és rockos téma is előkerül (persze azért izmosan meghúzva), csapatok neveit direkt nem akarok írni (bár a Kreator nevét nehezen tagadhatnák le), hiszen nem egyedi az amit a Hatesphere csinál, soha nem is volt az, inkább egy ügyes és masszív csapat, ami remek témákat kapcsol össze, komplex hibridséggel, s melynek legújabb megkísértésben hemzsegnek az igényes szólók, monumentális klasszikus zenei alapok és csörtető szaggatások. Lehet, azért merem ezt is ajánlani a jelen trendek fullcap-es és vans cipős harcosainak, mert én már rég megcsömörlöttem a metalcore-tól, és annyira rég hallgattam, hogy el is felejtettem miből is áll az alapkoncepció…
…de ha emlékezetem nem csal, akkor simán tartalmaz olyan elemeket, amire vevő lehet könnyedén a társaság. A hangzás a vaskos és a riffek masszívsága, a vokál parasztsága (hörgés, üvöltés, és a divatcore szerű lüktetés – avagy némileg melodikus death metal reinkarnációk) ellenére mégsem üt olyan hűűű de kibaszott nagyot. Pedig a tudással nincs gond, s a dalok is jók, s unalomba se annyira fulladnak, mint pl. az előző Serpent Smiles and Killer Eyes lemezükön, mégis valahogy nem az igazi. Lehet velem van a baj, de úgy érzem, nagyon ügyesek és vérbeli profik a srácok, de a világmegváltástól nagyon messze citeráznak. A borító érdekes, legalább abban érzek némi egyediséget (nem úgy mint a zenében), bár erről a képről meg Hasfelmetsző Jack, vagy Dr. Jekyll és Mister Hyde ugrik be.


Hatesphere_To_the_Nines_2009
Kiadó:
Stílus:
Melodikus death metal thrash tűzésekkel
Értékelés:
 
Pont
: 8.9 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.To The Nines (2:27)
2.Backstabber (4:27)
3.Cloaked In shit (4:30)
4.Clarity (5:19)
5.Even If It Kills Me (1:22)
6.Commencing A Campaign (1:10)
7.The Writing's On The Wall (3:18)
8.In The Trenches (3:15)
9.Aurora (4:06)
10.Oceans Of Blood (4:40)
Írta:
haragSICK
2009. február 20., péntek, 19:44
Facebook:
bjorn666 2009. február 24., kedd, 13:33
bjorn666
Csatlakozott:
2006. november 2.
Hozzászólások: 295
Válasz haragSICK üzenetére:



Élőben soha se láttam őket, arról pedig megvagyok győződve hogy nagyon tudnak. A klipet nem láttam, de majd rákeresek, az én bajom az egyediséggel volt, komplex, technikás, izmos és masszív, de valahogy mintha mindent lecsíptek volna valahonnan...


Lemezen nekem csak 2 albumuk tetszik a Bloodred Hatred, meg a The Sickness Within. A többi nem az igazi számomra, nem az eredetiség, inkább a dalok fogóssága miatt. Koncerten nagyon dögös/tökös amit és ahogy előadnak. Vannak ilyen zenekarok amiket lemezen legritkább estebe teszek fel, koncerten meg végig mosolygok. A Hatesphere is ilyesmi. Ez a lemez "inkább tetszik, mint nem" kategória, de egyelőre csak vojszóverekkel hallottam.
A hangzásuk maga viszont etalon, itt is ott is.
haragSICK 2009. február 23., hétfő, 09:06
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz bjorn666 üzenetére:

Ezek a srácok játszák messze legtökösebben ezt a zenét. Koncerten üt mondjuk igazán...lemezen picit mondoton nekem is.
A To The Nines klippjét érdemes megnézni youtubon. Beteg, olyasmi mint mondjuk a Hannibal legvéresebb jelenetei. Utal a borítóra is :-)


Élőben soha se láttam őket, arról pedig megvagyok győződve hogy nagyon tudnak. A klipet nem láttam, de majd rákeresek, az én bajom az egyediséggel volt, komplex, technikás, izmos és masszív, de valahogy mintha mindent lecsíptek volna valahonnan...
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
bjorn666 2009. február 23., hétfő, 06:45
bjorn666
Csatlakozott:
2006. november 2.
Hozzászólások: 295
Ezek a srácok játszák messze legtökösebben ezt a zenét. Koncerten üt mondjuk igazán...lemezen picit mondoton nekem is.
A To The Nines klippjét érdemes megnézni youtubon. Beteg, olyasmi mint mondjuk a Hannibal legvéresebb jelenetei. Utal a borítóra is :-)
Koncertek
30. Rockmaraton Fesztivál
július 10.,
Szalki-sziget
Gothoom Open Air Fest 2020
július 23.,
Revištské Podzámčie
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.077 seconds to render