To the Nines (2009)
A dán Hatesphere immáron sokadik nagylemezéhez érkezett, a csapat 2001-ben alakult Aarhusban, ennek ellenére 6 nagylemezt és két EP-t tettek már le arra a bizonyos asztalra, de a dallamos thrash-death brigád nem csak minőségi korongokat gyártott le sorozatba, hanem tagságát is cserélgette, így tehát szinte nincs is olyan arc, akinek posztját ne más töltötte volna be. Ettől függetlenül a Hatesphere göthenburgi vonalat követte mindvégig, akadtak izmosabb és dallamosabb lemezek is, mondjuk a karaktereket mindig hasonlóak töltötték be, így tehát Jonathan Albrechtsen orgánuma igencsak megegyezik a néhai frontemberével Jacob Bredahl-éval (legalább is erre merek következtetni a Barcode paraszt és old school HC-s dolgai és énektémái miatt). Na de akkor most minden rendben van, és egy csonttörő, de dallamos anyaggal lettünk gazdagabbak?


A helyzet az, hogy igen, végül is nagyjából ez a válasz, bár nem állítom korántsem, hogy ez lenne a legerősebb Hatesphere lemez, mégis minden benne fogant, amitől egy ilyen intenzív, erőszakos és közben könnyedén befogadható lehet. Miből is áll? Nos, kérem szépen a recept kellően kevergetős és apró csipetek és nagy merőkanál, avagy a fortyogó üst a boszorkánykonyhában etalon érvényesül – szóval; vegyük a svédvonalas melodikus death metal (a már említett göthenburgi szegmenseket – had ne soroljak banda neveket, mert már könyökünkön jön ki a jelen metalcore trend alapjainak és hatásainak boncolgatásai közepette) illetve ezt egészítik ki penge éles thrash riffek, melyek némileg – s néhol HC-s jellegűekbe váltanak át – bár az sem kizárt hogy ezt már csak úgy kihalljuk a rengeteg jelen csapat kópiái miatt. Néhol egy kis heavy metal és rockos téma is előkerül (persze azért izmosan meghúzva), csapatok neveit direkt nem akarok írni (bár a Kreator nevét nehezen tagadhatnák le), hiszen nem egyedi az amit a Hatesphere csinál, soha nem is volt az, inkább egy ügyes és masszív csapat, ami remek témákat kapcsol össze, komplex hibridséggel, s melynek legújabb megkísértésben hemzsegnek az igényes szólók, monumentális klasszikus zenei alapok és csörtető szaggatások. Lehet, azért merem ezt is ajánlani a jelen trendek fullcap-es és vans cipős harcosainak, mert én már rég megcsömörlöttem a metalcore-tól, és annyira rég hallgattam, hogy el is felejtettem miből is áll az alapkoncepció…
…de ha emlékezetem nem csal, akkor simán tartalmaz olyan elemeket, amire vevő lehet könnyedén a társaság. A hangzás a vaskos és a riffek masszívsága, a vokál parasztsága (hörgés, üvöltés, és a divatcore szerű lüktetés – avagy némileg melodikus death metal reinkarnációk) ellenére mégsem üt olyan hűűű de kibaszott nagyot. Pedig a tudással nincs gond, s a dalok is jók, s unalomba se annyira fulladnak, mint pl. az előző Serpent Smiles and Killer Eyes lemezükön, mégis valahogy nem az igazi. Lehet velem van a baj, de úgy érzem, nagyon ügyesek és vérbeli profik a srácok, de a világmegváltástól nagyon messze citeráznak. A borító érdekes, legalább abban érzek némi egyediséget (nem úgy mint a zenében), bár erről a képről meg Hasfelmetsző Jack, vagy Dr. Jekyll és Mister Hyde ugrik be.


Hatesphere_To_the_Nines_2009
Kiadó:
Stílus:
Melodikus death metal thrash tűzésekkel
Értékelés:
 
Pont
: 8.9 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.To The Nines (2:27)
2.Backstabber (4:27)
3.Cloaked In shit (4:30)
4.Clarity (5:19)
5.Even If It Kills Me (1:22)
6.Commencing A Campaign (1:10)
7.The Writing's On The Wall (3:18)
8.In The Trenches (3:15)
9.Aurora (4:06)
10.Oceans Of Blood (4:40)
Írta:
haragSICK
2009. február 20., péntek, 19:44
Facebook:
bjorn666 2009. február 24., kedd, 13:33
bjorn666
Csatlakozott:
2006. november 2.
Hozzászólások: 295
Válasz haragSICK üzenetére:



Élőben soha se láttam őket, arról pedig megvagyok győződve hogy nagyon tudnak. A klipet nem láttam, de majd rákeresek, az én bajom az egyediséggel volt, komplex, technikás, izmos és masszív, de valahogy mintha mindent lecsíptek volna valahonnan...


Lemezen nekem csak 2 albumuk tetszik a Bloodred Hatred, meg a The Sickness Within. A többi nem az igazi számomra, nem az eredetiség, inkább a dalok fogóssága miatt. Koncerten nagyon dögös/tökös amit és ahogy előadnak. Vannak ilyen zenekarok amiket lemezen legritkább estebe teszek fel, koncerten meg végig mosolygok. A Hatesphere is ilyesmi. Ez a lemez "inkább tetszik, mint nem" kategória, de egyelőre csak vojszóverekkel hallottam.
A hangzásuk maga viszont etalon, itt is ott is.
haragSICK 2009. február 23., hétfő, 09:06
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz bjorn666 üzenetére:

Ezek a srácok játszák messze legtökösebben ezt a zenét. Koncerten üt mondjuk igazán...lemezen picit mondoton nekem is.
A To The Nines klippjét érdemes megnézni youtubon. Beteg, olyasmi mint mondjuk a Hannibal legvéresebb jelenetei. Utal a borítóra is :-)


Élőben soha se láttam őket, arról pedig megvagyok győződve hogy nagyon tudnak. A klipet nem láttam, de majd rákeresek, az én bajom az egyediséggel volt, komplex, technikás, izmos és masszív, de valahogy mintha mindent lecsíptek volna valahonnan...
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
bjorn666 2009. február 23., hétfő, 06:45
bjorn666
Csatlakozott:
2006. november 2.
Hozzászólások: 295
Ezek a srácok játszák messze legtökösebben ezt a zenét. Koncerten üt mondjuk igazán...lemezen picit mondoton nekem is.
A To The Nines klippjét érdemes megnézni youtubon. Beteg, olyasmi mint mondjuk a Hannibal legvéresebb jelenetei. Utal a borítóra is :-)
Koncertek
Jinjer
december 22.,
Barba Negra
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.083 seconds to render