A ma már szelídebb kiállású hard rock csapat a nyolcvanas évek elején, közepén legalább annyira sokkolta a világ zenerajongóit mint a jelen korban Marilyn Manson.
Körfűrészt a lába közé csatoló Blackie, az öklét csontig reszelő basszer, valamint a kissé nagyon is őrült Chris Holmes alkotta csapat látványos, több liter művérrel "színesített" koncertjei, provokáló szövegei rengeteg rajongót szereztek és persze sokak célpontjává is tette őket.
A korai felállás 1992-re elkopott Blackie mellől; a Crimson Idol albumra teljesen egyedül maradt.
A gyakran változó basszer ill. dobos poszt sosem volt annyira jelentősség teljes, mint maga Holmes.
Chris azonban egyre súlyosabb szenvedélybeteg lett (alkohol, drogok és minden amit csak el lehet képzelni), a személyesebb hangvételű Crimson Idol-on már nem is szerepel. Sőt az 1995-ben újra felpörgő WASP is csak Blackie-t jelenti. A keményebb hangvételű K.F.D. lemeztől ismét feltűnik, de ma már Darrell Roberts penget Mad Chris helyén.
A legújabb W.A.S.P. eposz egy két részes - a Crimson Idol-ra nagyon is hajazó - konceptalbum, amin a dalok talán túlságosan is a történet alá vannak rendelve. Ennek ellenére lehet belőle akkora siker, mint a megjelenésekor eléggé lehúzott C.I.