Könnyen mondhatnánk, hogy az olasz The Black egy heavy/doom metal banda, de nem az. Zenéjük sokat merít a sabbathista világból, témáik, felfogásuk azonban merőben más. Egyedi módon kevergetik a stílusokat, így a klasszikus heavy metaltól a punkos lüktetésig minden fellelhető a zenei világukban, nem elhanyagolva a korabeli progressziót is. A most divatos occult rock zenékkel szemben ők a valódi, 80-as évek beli, Itáliában szinte virágzó okkult zenei élet jeles képviselői. Aki vevő erre a világra és nem zavarja az olasz nyelv sem, az nem fog csalódni. Legjobb munkájuknak a 2004-ben megjelent két lemezt tartom, a Peccatis Nostris, Capistrani Pugnator párost, de mindig magas színvonalon dolgoznak. Mario "The Black" Di Donato gitárjátéka szinte kifogyhatatlan rifftengert tartogat az érdeklődők számára.
Érdekesség: aki ismeri a maga idejében virágzó olasz horrort, annak nem kell bemutatnom a Suspiria c. kultfilmet sem. Egy 1997-ben megjelent, horrorfilmek zenéit feldolgozó albumon ehhez a filmhez készítettek egy remek feldolgozást.