Nekem pl. a March Of The Poozers nagyon-nagyon tetszik, a többivel viszont nem tudom mi a bajom.
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.

Én nagyon szeretem Devy-t, de utoljára a Deconstruction album tetszett tőle maradéktalanul, még 2011-ből. Valszeg azért, mert én a SYL zabolátlan szilajságát sokkal jobban csípem, mint Devin líraibb-emelkedettebb szóló énjét. Ez az album sem varázsolt el kellőképpen, de a hiba valszeg bennem van. A cikk tényleg nagyon érzékletes lett, gratula!
--
"A holló is énekesmadár, csak metálos."

Nekem ez már kevésbé tud értékes lenni, hiába minőségi, viszont az írás nagyon jó, mint mindig. Néha szűkösen mérjük a cikkeket, de azt hiszem, a minőség miatt megéri itt olvasgatni:)
--
Youtube csatorna

Válasz oldboy üzenetére:

De a Leprous-os lüktetése sem piskóta. Nem hiába turnéznak együtt!

Van rá esély, hogy a koncerten összefussunk? Amúgy köszi a hozzászólást, és hogy megemlítetted a szólókat. Valóban!

Szerintem is szegényebb lenne a metal zene HevyDevy nélkül!
Megelőztél a kritika írásával, én is terveztem, de nem bánom, hogy így alakult, mert én sokkal földhözragadtabban tudok fogalmazni, ezt a cikket pedig öröm olvasni!

Zeneileg, hangulatában engem nagyban emlékeztet kedvenc Devy lemezemre, az Accelerated Evolution-re.

Viszont talán még egyik albumán sem hallottam ennyi, és ilyen minőségű gitárszólót, mint ezen.
A Failure szólója mekkora már!
De a Leprous-os lüktetése sem piskóta. Nem hiába turnéznak együtt!
Amúgy érezni, hogy a Mester muzsikájára is hatással vannak olyan csapatok, mint az említett norvég proggerek, vagy a Gojira, illetve a Tool.

Ha nem csak a hangpróbázókat vesszük alapul, hanem a 'forgács tágabb közösségét, akkor simán tudnánk alapítani egy rajongói klubot!