Válasz ensomhet üzenetére:

(((A Ten megElevenedik!)))

Válasz emp üzenetére:

Becsülöm a derűlátásodat! Nekem nagyon lehangoló ez a két bemutatott szám. Totálisan érdektelen DT klisék. Nagyon bíztam benne, hogy a koncept anyag valami érdemi változást hoz zenei szinten, de eddig semmi sem igazolta a várakozásomat. Valahol 2003-környékén átváltottak piacmegtartásba és a konzervatív rajongók kiszolgálásába.

Örülök, hogy azért van egy Metropolis pt.2. és kevésbé örülök, hogy csak egy van belőle.

Ja, még valami. Az űrkoncepcióban is nagyon bíztam, mert iszonyat súlya van most a témának, talán komolyabb mint a 60-as, 70-es években, még ha sokan nem is érzik ezt. Ezzel szemben, nem hogy nem súlyos, hanem kimondottan vidám, színes kis fantasy bontakozik ki, amolyan Disney kompatibilitással. Ennél eddig még a Ten - Babylon lemeze is súlyosabb, pedig a Ten nem egy brutáldeath banda.

Válasz nascence üzenetére:


Ezzel teljesen egyetértek...nekem is a Falling a kedvencem tőlük. Ezt nem is tudtam, hogy ahhoz az albumhoz bárki külsősnek köze volt. Lehet, hogy tényleg ez a megoldás, a vérfrissítés.

Válasz oldboy üzenetére:

Ez a dal szerintem is klisékből épül fel, a Metropolis Pt. 2: Scenes From a Memory témái köszönnek vissza. Bizonyos szempontból az a lemez amellett, hogy az egyik legjobbjuk, másrészt valami olyasmit eredményezett náluk, ami az azóta megjelent albumaikra rányomta a bélyeget. Nincs olyan 1999 utáni DT korong, amin ne köszönnének vissza a Scenes-ről már ismerős fordulatok, megoldások...

Most sokan biztos furcsállni fogják, amit írok, de nekem a megjelenése idején agyonkritizált, mára viszont rehabilitált Falling Into Infinity a kedvencem tőlük. Hangulatilag, zeneileg a legszínesebb alkotásuk és tele van érzelmekkel.

Igaz, akkoriban ők is azt nyilatkozták, hogy nem esett jól nekik a külső emberkék bevonása (Desmond Child, Kevin Shirley), de talán mégis nekik köszönhető az a kontrollált muzikalitás, ami ott hallható.

Azóta viszont nincs külső fül, ami egyszer még maximálisan bevált (Scenes lemez), azóta viszont felemás lemezeket szül a hiánya.

Legalábbis én így érzem...