Aki egy kicsit is tájékozott a kortárs masszív zenei undergroundban, annak ismerősen csenghet a miskolci Slytract neve. 2005-ben kezdtek, és két sikeresnek mondható demó után most itt kattog a küszöbön az agresszív Explanation: Unknown. Nem is nagyon húznám az időt, csapjunk a közepébe; a srácok igazán mai húsdaráló thrash-deathben utaznak, masszív és haragos, melyben azért a dallamok is szerepet kapnak, azonban az agresszió a mérvadó.


Mint már írtam a düh és az agresszió rendesen beleivódott a dalokba, ettől függetlenül nagyon is energikusan hatnak, és olyan nevek említhetőek meg a hatások mentén haladva, mint a Pantera, Slayer, Machine Head, Kreator vagy éppen a Brutality. Nekem nagyon úgy hat a dolog, hogy a három számos, tavalyi 009 címet viselő demóhoz képest kommerszebb, egyértelműen könnyebben befogadható, s egyben professzionálisabb zenét tolnak a miskolci fiatalok. A hangzás erősen hajaz a német thrash-death királyokéra, a Dew-Scented-del való hasonlóság nem csak hangulatában és megszólalásában rokonítható, de az Explanation: Unknown-ban burjánzó düh és erő is éppen erre hajaz rá, persze már itt leírható, egyediségben akadnak durva fénymásoló csíkok, de a tudás és koncepció tagadhatatlanul a helyén van. A már említett 009-es demóról felkerültek a dalok, melyek hangzásukban újabbak lettek (ez által egy picit át is retusálódtak), egész szépen beleillenek az új dalok közé a „régiek”, ám valahogy a vonal számomra mégis csak egy kicsit elcsúszott, s hogy milyen messzire? Egy új hallgató nem veszi majd észre mennyiben lettek a srácok úgy kommerszebbek, hogy közben a brutalitás még mérvadóbb lett, azonban az, aki ismeri a kezdeti „termékeiket” (ahogy én is, hiszen hajdanán nuskullos pályafutásom alatt írtam is a számokba rejtett demóról), annak egy picit csalódás lehet az újdonsült folytatás. A lemez amúgy penge élesen szól, a szaggatások földbe taposnak (már-már Fear Factory – Demanufacture érzésem támad – tehát pontos, gépszerűen precíz) – bár ez az a fajta zene, ami gyenge megszólalással, nem is szakítana olyan nagyot, mint így bombasztikusan és némi kosszal és vérrel hevítve a düh megnyomorított és elátkozott bugyraiból. A riffek tarolnak, a dobok ütlegelnek a Melegh Gábor B. kreálta tipikus thrash-death orgánum kellően messzire vihet a nyugodt hétköznapokból, s akkor még egy szót se szóltam Tuza Ákos masszív basszusairól. A külsőségek jók, látszik, hogy külföldi kiadó karolta fel őket, s úgy egységében minden a helyén van, amiknek egy lemezen ott kell lennie.


Igazából az egekig lehetne magasztalni és emelni a miskolci brutál hármast, hiszen hazai szintéren nem jellemző az ennyire minőségi zúzda, ám a nemzetközi szférába kivetítve, már nem olyan nagy világmegváltás és jégtörő hajóhad… teljes jóindulattal is egy erős 8.5, s egyszer nagyon szívesen meglesném őket, hogy élőbe is tudják-e hozni a lemezen hallottakat, mert ha igen, akkor ott a vér keményen folyna!

http://www.myspace.com/slytract