For the Revolution (2008)
Az évek alatt már megszokhattuk, hogy a Kalmah bizony nem ad ki szart a kezei közül, így hát bátran kijelenthetem a zenekar ötödik nagylemezéhez érkezvén, hogy bizony ezúttal is egy profi cuccal állunk szemben, melyben érezhetően rendkívül sok munka és szürke agyállomány fekszik. Objektív szemmel nézve nem is nagyon lehetne belekötni, ám akik régebb óta ismerik a zenekart, talán visszalépésnek érezhetik ezt a lemezt, holott meggyőződésem hogy minden korábbinál érettebb, kigondoltabb és technikásabb produktummal van dolgunk..






A borítóterv a Sentenced egykori dobosa, Vesa Ranta nevéhez fűződik, ebben még ugye semmi különös nincs, ellenben ha visszaemlékszünk a finnek munkásságára, akkor elmondhatjuk, hogy mind a szövegek, mind a vizualitás tematikájának tekintetében változás történt, hiszen ami a borítókat illeti, a középpontban eddig a mocsár körül forgott minden, ám most egy jóval sötétebb, apokaliptikusabb hangulatot próbáltak megfogni a srácok a szökőár pusztító erejének jelenlétével, mely gyakorlatilag a lázadás metaforája kíván lenni, emellett kissé filozofikusabb élt adva a dalszövegeknek, ami valahol a jelenkor elkeseredett problémájáról is kíván értekezni. Egy végső megoldást hozó háború látomásáról szól mindez verbális kapszulák formájában, ahol az elnyomott letépi láncait és felülkerekedik a zsarnokán, mindez persze mai modern formába öltve, szóval ezen a téren semmi új a nap alatt. Nade ennyit a hátországról...
Az első szám rögtön a címadó For the Revolution, ez egy igazi vérgőzös buzdító, ráhangoló a továbbiakra rendkívül súlyos kezdéssel, majd kapunk egy olyan orbitálisan veszélyes, háttérben meghúzódó gitárbetétet, hogy bizony a szavam elállt mikor először hallottam. Rendkívül technikás, már-már fénysebességű ujjgyakorlat, félelmetes, no...A hörgés nagyjából a megszokott, ám a fellelkesült refrén egy részét már együtt skandálják a fiúk. A Holy Symphony of War szimplán, minden túlzás nélkül az egyik legjobb Kalmah-nóta amit eddig hallottam, a szám elején található beindulósabb rész egy kicsit a Frailty-korszakos Duskfall egynémely megoldására emlékeztetett hangulatilag, de szerencsére semmi komoly hasonlóság, ez is inkább csak bennem fogalmazódott meg...szóval ott tartottunk hogy a szám legyalul, rendkívül intenzív, sokszor már-már heavy metalos szólókat kapunk (pláne 3.20 környékén, amibe még egy ikergitár is beleszáll páros lábbal). Ösztönösen vad, profi, és dallamos! Aztán van itt nekünk egy kakukktojásunk is, ami véleményem szerint nem egy túl nagy eresztés, mégpedig a Ready for Salvation, ami egy egészen lassú emocionálisabb szerzemény, akusztikus gitárjátékkal kezd, aztán végig meg is marad az egész ebben a melankolikusabb, mélabúsabb mederben, középtájt eleresztenek egy kis gitárnyűvést is, anélkül tényleg elég egyhangú lenne...vagy inkább átlagos. A lemez jobb pillanatait nálam még az Outremer és a Coward jelentik, ezek elég jól alkalmazzák a dallamos death minden fortélyát, ugyan ezek sem kiemelkedőek, de a dallamaik végig fenntartják a figyelmünket. A lemezt befejező Like a Slave a korábbi lemezek dallamvilágát hozza el speedesebb nagyívű gitárjátékkal, gyakorlatilag ebben minden benne van amitől Kalmah a Kalmah, sokat hozzáfűzni már nem is érdemes.






A For the Revolution-nek van egy olyan jó tulajdonsága, hogy mind több és több hallgatással csak egyre ígéretesebbé válik, arra sarkallva minket hogy felfedezzük minden zegét-zugát, talán pont ezért érzem, hogy a végső pontszám erősen képlékeny még. Összegezvén tehát az impressziókat, adott egy újfent hosszú távra szóló album rendkívül (egységesen) magas színvonalú tökös dalokkal, ahol ugyan olyan igazán kiugró szerzeményeket nem találunk mint egykor a Heroes to Us-t és Bird of Ill Omen-t a Swampsong-ról, vagy a The Groan of Winds-et és a One from the Srands-et a the Black Waltz-ról, de panaszra aligha lehetne okunk, hiszen minden dalban találunk emlékezetes pillanatokat. A kemény részek még a korábbiaknál is keményebbek és agresszívabbak, a szinzetizátor immár kevésbé jelenti a zene szerves részét, a gitárok dallamvilága pedig szakít az eddigi hagyományokkal. A technikás és virtuóz megoldások ezúttal nagyobb szerepet kapnak a szétbaszós szólókkal együtt, szóval nagy gondok nincsenek. Egy kissé más Kalmah ez már mint amire ráhangolódtunk, szerintem ez rögtön nyilvánvaló lesz mindenki számára, de továbbra is a Dallamos Death felső ligájában mozog a dolog! A műfaj kitartó és eltántoríthatatlan fanatikusainak főnyeremény, ha meg megkérdezik hogy ez, vagy az új COB, akkor a válasz nyilvánvaló, a kérdés pedig költői volt..


Kalmah

Kalmah_For_the_Revolution_2008
Kiadó:
Stílus:
Dallamos Death Metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.For the Revolution
2.Dead Man's Shadow
3.Holy Symphony of War
4.Wings of Blackening
5.Ready for Salvation
6.Towards the Sky
7.Outremer
8.Coward
9.Like a Slave
Írta:
snecy
2008. április 19., szombat
Facebook:
Kalmah - The Black Waltz (2006)
Kritika, Dolmen @ 2006. február 28., kedd
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.02 seconds to render