Egy roppant szimpatikus cd-vel leptek meg a múlt héten, erről a tüneményről írnék most néhány dícsérő szavacskát. Az albumon új énekesként bemutatkozó John K. az első eldúdolt dallamok után azt a benyomást keltette, mindha Matthew Barlow (ex-Iced Earth) hangját hallhatnám a nem épp kezdő ('97 óta, 2002 kivételével minden évben cd-t kiadó) zenekar intrójában. A zene (ilyen név mellett vajh mi lenne más) power metal, néhol progresszív ízekkel fűszerezve. Sűrűn váltogatják egymást a tempósabb és kevésbé dübörgő témák, ezzel is színesítve a BOP fegyvertárát. Tovább hallgatva az albumot az említett Iced Earth hangulat mellett mintha az énekes hangjában nem kevés Dickinsoni hangszínt is éreznék. Emberek mi kellhet még: Dickinson és Barlow mesterek egy testben! Nagyon hangulatos nótákat gyűjtött össze erre az albumra a BOW legénysége, a dalokat még a művi gépi dob sem tudta elrontani. Aztán eszembe jutott, hogy mi volt még az a zenekar, ami hasonló hangulati elemekkel dolgozva tette széppé a hétköznapjaimat. A Royal Hunt neve csengett a fülemben, az ő régebbi albumaik voltak hasonlóak. Az album egyébként egységes, nincs kilógó, töltelék dal, mindenhol érezhető a magas zenei képzettség jelenléte. Végig izgalmas, és magas színvonalú, még az utolsó szám is egy igazi "nagy durranás" J, ugye köztudott a vonzódásom a keleti hagyományokon alapuló nótairás irányába, nos, itt ezt is megkapom. Szummázva, sikerült meglepnie ennek a számomra eddig ismeretlen zenekarnak egy nagyon kellemes albumocskával! Ajánlhatom mindenkinek aki szereti az amerikai power-prog zenéket!