A holland kissé talán mókás nevű
Heavy Lord nem rég jelentkezett második korongjával. A hellevoetsluisi srácok 2002-ben hívták életre a stoner és doom között rekedt förtelmes betegséget, 2004-ben egy demóval, majd két évvel rá egy nagylemezzel örvendeztették meg a búsuló világot, a beszédes
From Cosmos to Chaos-szal. A mostani anyag egy neves stúdió keretein belül lett rögzítve (
The Void Studio-ban - amely ismerős lehet egyeseknek a
Celestial Season,
Motorpsycho neve által).
A kezdő és egyben címadó dalban egy iszonyatosan belassult és leprimitalizált
Pantera riffet dobálnak (az
I’m broken a Far Beyond Driven-ről), és meglepő mód
Steven hangja is erősen hajaz
Anselmo mesterére, így tehát a
Down hatása sem kerülhető ki, ám korántsem egy fénymásolt hibriddel állunk szemben, hiszen kellően építkező és agyas. Durván szárnyal, miközben a mélységbe taszít, s természetesen hihetetlenül komoly folyósokat nyitnak meg a létezés és a halál között. Kapunk pár gyönyörű dallamot, de a
Crowbar szintű súlyos cammogása és kalapácsai mégis a földhöz szegeznek. A vokálok nagyon sok varrációban szólalnak meg, mint már említettem
Anselmo torkú
Steven a
Pantera összes fegyverét beveti; üvölt, hörög, énekel és visít, köp és fullad, amiben a háttérben kellő segítséget nyújt
Wes Lee, aki a gitárját is mohón pengeti. A hangzás mély és destruktív, a dobok a gerincvelőt préselik ki, míg a sípoló és szaggatott riffek bekebelezik a kicsordult emberi csodát. Bár a stoner elemek megvannak, mégis szinte sehol sem ismerni fel a nagy őst, a
Black Sabbath mordulásait, helyette kapunk oly sok mindent, mint pl. a
Darius II durva thrash-es lépdeséseit, vagy a
Looking Into The Makers Eyes gátlástalan kitárulkozását, mely nem csak sulykoló témáiban jutatta eszembe a korai
Neurosis és
Isis világát, de a vokál is erősen a sludge/post-art hardcore szegmenseit egyesíti. Míg pl. a
Waiting To Die mint egy kibaszott bulldózer, úgy tépáz meg s tesz egyenlővé a felszínnel…
A holland srácok egy hihetetlenül változatos és jó anyagot hoztak össze, remek hangzással, kissé gyenge külsőségekkel, és egy hatalmas szakítás az önismeret és emberiség problematika szeletét kihasítva a világ degradált hagyatékából, özönvizet hozva és vérpatakot fakasztva az erekből, remegő pupillák között, fennakadt szemmel, zokogva bele, bele a mindenségbe s a jelenvalóba!
http://www.myspace.com/heavylord