Crust of Ego (2008)
Egyszerre van könnyű és nehéz dolgom ennek a kritikának a megírásával, ugyanis a '99-ben indult gödi banda első nagylemezén hallható dalokból néhányat - kicsit más formában ugyan - de hallottam már.


Saját maguk is elismerik, hogy a Nevermore zenéje nagy hatással volt a banda muzsikájára, ám ne várjunk semmi "nyúlást", annál azért jobb dalszerzők-zenészek ezek a srácok.
A dalok meg vannak írva. Szerencsére nem fulladnak bele a "szaggatásba", izgalmassá tették az albumot, hol egy kis akusztikus prüntyögéssel, hol egy durvább kalapálással. Megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy nem húzták el a dalok hosszát, ugyanis mára már szinte minden progresszív címkével ellátott zenekar valahogy kötelességének érzi a 10 vagy annál is több perces dalok írását. A leghosszabb tétel, a maga 7 percével, a záró The Other Self, a lemez is mindössze 40 percnyi játékidővel rendelkezik. Véleményem szerint a lemez első 4 dala (No Contact, Stranger Faces, Crust of Ego és One Minute Silence) sikerült kiemelkedőre. Azokat hallgatva valóban élményszámba megy a zenehallgatás, igazi gyöngyszemek ezek. A másik 3 saját szerzemény (Waves, 2.7 K és a már említett The Other Self) picit lehúzza a lemez élvezeti értékét, bár kimondottan nem lehet magukba a dalokba belekötni. Csak valahogy ellaposodik a hangulat ezeknél a daloknál.
Egy dolog van még, ami zavaró picit és nem tudok elmenni szó nélkül mellette. És az az ének. Morvai Csaba hangja nem rossz. Még angolul is tud. De vannak részek a dalokban, ahol az az érzésem támad, hogy mégsem. Nincs hiba abban amit énekel, csak talán képezni kell még picit azt a torkot.
A lemezt záró Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me című U2 feldolgozás vegyes érzéseket váltott ki belőlem, ugyanis nem szeretem az ír banda zenéjét túlságosan, de ezt a dalt, ami a Batman filmek ki tudja melyik részének volt a betétdala, kimondottan kedvelem. Szóval, néhol tetszik a srácok verziója, néhol meg nagyon szeretném, ha már befejeznék. Talán, így a lemez végén jobban elviselhetőbb, mintha betuszakolták volna valahová középtájra.
A szolnoki Denevér stúdióban felvett anyag hangzása odavág rendesen. Minden szépen és tisztán szól. Töfiék is megérdemlik a dícséretet, megdolgoztak érte.
Összegezve a fentebb leírtakat, igazán örülhetünk, hogy van egy Ad Astra-nk, legyünk Rájuk büszkék és Ők is büszkék lehetnek magukra. Szép munkát végeztek, jó lenne, ha végre valamit gyümölcsözne is számukra ez a "vállalkozás". A hallgató mindenesetre nem jár rosszul, ha 1500 forintot rászán erre a lemezre, mert nem csak a lemeztartalom, de a csomagolás is szépre sikeredett. Tessék tehát koncertet látogatni, ott kapni a lemezt is.
Ad_Astra_Crust_of_Ego_2008
Kiadó:
Stílus:
Melodikus Prog/Power Metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.No Contact
2.Stranger Faces
3.Crust Of Ego
4.One Minute Silence
5.Waves
6.7 K
7.The Other Self
8.Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me
Írta:
maniac
2008. március 10., hétfő
Facebook:
emp 2008. március 14., péntek, 09:16
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Na ha nem gond iderondítok kicsit maniac kolléga írása alá, mert a lemez hallgatása olyan gondolatokat hozott elõ amiket mindenképp le szeretnék írni és a hangpróbás villámvéleménybe nem fér bele.

Úgy érzem az Ad Astra belenyúlt a darázsfészekbe. Nálam legalábbis biztosan és nem is konkrétan a zenekarral kapcsolatban jött elõ a megmondóember belõlem, hanem inkább úgy általában a hazai bandákra vonatkozóan. Szinte mindenki megemlíti, hogy az ének azért annyira nem oké. Ezzel én is így vagyok és sajnos ez általános probléma. Nem éreztem ezt másként a Solar Scream albumánál, a Moon Of Soulnál, de még a Wall Of Sleepnél sem. Sajnos talán a hazai zeneoktatás, vagy inkább nemoktatás eredménye ez, de nem csak hogy nincsenek jo de még elviselhetõ énekesek sem a magyar undergroundban, hanem még az énekhez mint mondjuk ötödik hangszerhez való hozzálás is a béka feneke alatt van. Mondom nyilván ez a neveltetésre vezethetõ vissza. Nincs meg egyszerûen az igény, vagy egyszerûen nem hiszik el a magyar zenekarok, hogy maga az ének és az énektémák ugyan olyan, ha nem fontosabb részét képezik a zenének, mint esetleg az "árpádzsók" begyakorlása és villogtatása. Az okok pedig szerintem nagyon mélyen gyökereznek. Mint például a népdalok (mint elsõ lépés az énekkultúra beivódására kisgyerekként) kiirtásával és degradálásával, a zeneórák nevetséges voltával csak oda jutottunk, hogy nincs meg egyszerûen az ének és dallamkultúra a magyar fiatal zenészekben... De nyilván millió más oka is van ennek.

Pedig sajnos mondjuk ki, hogy maximálisan lerontja a zene élvezeti értékét a felületes, nem átgondolt, kidolgozatlan és igazán jó témák nélküli ének. Egyszerûen összemossa a számokat. Hallom, hogy hangok jönnek ki az énekes szájából, de egy sem áll össze a zenét megtámogató, vagy éppen magasabb élvezeti szintre emelõ dallammá, urambocsá' refrénné. Tessék elhinni, hogy ez kardinális probléma, és bizony a "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mi narancsunk" hozzáállás nem vezethet sehova.

Nagyon szemléletes nyugati fiatal underground zenéket összevetni, ahol szinte minden második, de legyen inkább harmadik bandában az énekes leénekli a csillagokat is.
Visszatérve az Ad Astrára, azt kell mondjam, hogy kilenc év létezés (azt nem tudom, hogy mennyire aktív volt ez a kilenc év) az kilenc év. Elsõ album ide vagy oda, ki kellett volna alakulnia ennek az önkontrollnak és annyira kellett volna kritikusnak lenniük magukkal szemben, hogy kimondják ez az ének nem igazán tesz hozzá az egészhez... Egyébként e téren a U2 feldolgozással éppenéggel a saját kardjukba dõltek bele, mert véleményemet maximálisan megerõsítette, amikor az utolsó szám elindult. Nagyot csettintettem, hogy na végre! Hol voltak eddig ezek az énektémák, ebbe az irányba kellene menni, aztán teljesen lelombozott mikor megnéztem, hogy ez bizony csak egy feldolgozás.

Igazából ezen a témán napokon keresztül lehetne vitatkozni pro és kontra. Bocsánat, ha megbántottam a zenekart és talán keményebb voltam a kelleténél, de úgy éreztem ki kell mondani, azt amit a sok kritikus kolléga csak úgy félig nyitott szájjal odasúgott, mert ennél nagyobb a probléma és mondom az egész magyar undergroundban, nem csak az Ad Astránál.

(emp)
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.069 seconds to render