Isolate (2007)
Azon kedves olvasónk, aki esetleg a kezében tartja a norvég Circus Maximus második nagylemezét, az kétséget kizáróan a tavalyi év progmetal termésének legjobb lemezét birtokolja. Bizony, se nem több, se nem kevesebb, és ezt a kijelentést még azzal együtt is megalapozottnak tartom, hogy azért mégiscsak ott volt a mezőnyben a Threshold, Symphony X vagy a Dream Theater legújabb gyermeke, mely anyagok szerzői elismerten a szcéna prominens tagjainak számítanak, ám a Circus Maximus farzsebből előrántott egy olyan teljesítményt, amivel a fentebb sorolt alkotásokat rögtön el is halványította kissé.
Ami pedig a múltat illeti, a zenekar 2000-ben alakult, és 2005-ben jelentette meg 1st Chapter c. debütáló lemezét aminek már annak idején is remek sajtóvisszhangja volt, tehát még kellőképpen fiatal is a formáció ahhoz hogy nagy dolgokat vihessenek véghez. Bevallom a srácok ezen albumához nem volt szerencsém, ám ahogy értesültem róla, zeneileg tökéletesen kohézióban áll jelen írásom tárgyával, így mindenképpen megpróbálom pótolni a lemaradásomat. Stílusukat és hatásaikat tekintve egyébként szoros a kötődés a Theaterrel valamint a Symphony X-szel,ezt le sem lehetne tagadni, ám én még azért idevenném a Fates Warning-ot is a poweresebb mozzanatok miatt, valamint az AOR hatások mellett sem érdemes említés nélkül elmenni. A Circus Maximus a névválasztást illetően talán egy kicsit elcsépeltnek tűnhet, de mindenképpen van egyfajta intellektuális attidűdje, ami a progresszív metal sajátja is egyben, na meg emellett könnyen megjegyzezhető is, ami nem baj. Apropó, szeretném felhívni a figyelmet a remekbe szabott borítótervre!






A Darkened Mind rögtön elsőként a lemez egyik nagy telitaláta, teletömve játékossággal és rafináltsággal, nem beszélve Michael Erikson odabaszós énektémáiról, amiben mindig találunk valami különöset vagy szokatlant. Hallani kell egyszerűen hogy bánik a hangjával, ezt így úgysem lehet érzékeltetni. Az Abyss a lemez második tétele, itt azért erősen jelen vannak a Theater-ös jellemvonások, de koppintásról semmi esetre sem beszélhetünk. Erikson ebben a szerzeményben ki is ereszti a hangját rendesen, hát mennek neki a magasak, az már biztos! A remek énektéma viszi is a dalt a hátán ezúttal. A Zero egy igazi érzelmektől fűtött lírai dal simogató vokállal, mely lassú, az egész számot átfogó billentyűfutammal indul, sok újdonsággal nem szolgál, de nagyon profi kétségtelenül! Egy jó kis szólózást is kapunk még mellékesen. A Sane No More igazán kreatív és újszerű riffekkel próbálkozik, a billentyűmegoldások viszont igencsak Sherinian-t idézik. Teljes mértékig instrumentális szerzeményről van szó, és ahogy azt kell, a zenészek meg is csillogtatják technikai tudásukat!

A Circus Maximussal kapcsolatban nincsenek üres szavak. Minden megvan ebben a zenekarban ahhoz, hogy az elkövetkezendő évek egyik meghatározó erejévé váljanak, ugyanis van egy nagyformátumú énekes a tarsolyban aki iszonyú sokat hozzátesz a produkcióhoz,nagyon a zsigereiben vannak a dallamok, ezen kívül adott egy remek hangszeres szekció akik igazi csapatjátékosok, jelen esetben nincs is szó a progmetal muzsikusokra jellemző egyénieskedésről, ami egy külön jó pont az élvezhetőség szempontjából. Lehet azért fogott meg ennyire az Isolate, mert a DT 1992-es alapvetésének, az Images and Words-nek a modernkori reinkarnációját látom az anyag szellemiségében? Ki tudja..
De legalább mostmár sejtitek, hogy túl nagyot nem tévedhettek a norvég srácok új lemezével!









Hivatalos Honlap

Circus_Maximus_Isolate_2007
Kiadó:
Stílus:
Progresszív metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.A Darkened Mind
2.Abyss
3.Wither
4.Sane No More
5.Arrival Of Love
6.Zero
7.Mouth Of Madness
8.From Childhood's Hour
9.Ultimate Sacrifice
Írta:
snecy
2008. február 28., csütörtök
Facebook:
Circus Maximus - Havoc (2016)
Kritika, oldboy @ 2016. május 18., szerda, 17:57
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.02 seconds to render