The White (EP) (2008)
Meglepve tapasztalom, hogy a Fémforgácson összességében még csak ez lesz az első kritika az Oregon-i Agalloch eddigi munkásságából, persze jobb később mint soha alapon itt az ideje hogy ezen változtassunk! A zenekar diszkográfiájának bemutatásától most eltekintenék, hiszen bárki utána tud nézni akit jobban érdekel, ám fontos megemlíteni hogy a formáció 1996-ban vette fel első demóját, és onnantól kezdve valami olyasmit sikerült implementálni a modern metalzenei színtéren belül, ami messze elkülöníti őket a hagyományos zenekaroktól. Ez egyfajta elmerengős, múltidézős, borongós zene,mely bemutatja a természet minden rezdülését, s ami egészen az Agalloch színrelépéséig majdhogynem érintetlen terület volt. Mese nincs, fejet kell hajtanunk ezúttal is a zenekar előtt, és elfogadni azt, hogy ez a zene sokkal többről szól, mint amit felfogunk belőle. A The White c. kislemez a zenekar legutóbbi anyaga, lássuk tehát hogy mit is kapunk a picit több mint félórás játékidő során!






Az EP a The Isle of Summer-rel nyit, melyben gyermeki zsivaj töri meg a természet hangjait, hogy egy amolyan jellemzően isten háta mögötti amerikai hangulatú akusztikus témázgatás vegye kezdetét. A második, Birch Black c. számban már az experimentálisabb hangvételt ütik meg a srácok, az akusztikus alapozásra bedörren a vibráló hangokkal operáló szólógitár, érdekes egy tétel, ugyanakkor nem túl hosszú az alig három percével. A Hollow Stone egy Drone-jellegű kiegészítő tétel zajfoszlányokkal és emlékképekkel, speciel ennek nem érzem túl nagy szükségét, de összességében még belefér a koncepcióba. A Pantheist c. tételben hallhatjuk a természet megszemélyesítését, melyben isten maga a naturális jelenlét, a maga 7 percével jó kis elmerengős hallgatnivaló. A Birch White ismét egy nagyon szép, folkosabb témázgatással indul, közepén egy érzelmes leállással. Engem nagyon megfogott, bevallom. Az utolsó két tétel már túl nagy meglepetéseket nem tartogat, előkerül ugyanis a billentyű, és eluralkodik a fájdalomtól felemésztett keserű reményvesztettség.






Az Agalloch egy igazi öntörvényű zenekar,ami szerencsére nem próbál meg alkalmazkodni mindenáron a kor lélektelen szellemiségéhez. Ismertségük ellenére valahol a mai napig megmaradtak egyfajta underground-státuszban , pedig többek között a két évvel ezelőtti Ashes Against the Grain-nel is nagyot dobbantottak (nameg ugye már évekkel korábban az alapkőletételnek számító Pale Folklore-ral) ,ez számomra mindenképpen szimpatikus. Nincs önreklámozás, nincs magamutogatás,csak a vegytiszta teljesítmény. Ez kérem a nagybetűs, kompromisszummentes zene, méghozzá örökérvényűen. Maga a művészi kiteljesedés, így erősen ajánlott kategória, és nem csak metalzenét kedvelőknek!


Myspace Honlap

Agalloch_The_White_EP_2008
Kiadó:
Stílus:
Experimentális Dark Ambient
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Isle Of Summer
2.Birch Black
3.Hollow Stone
4.Pantheist
5.Birch White
6.Sowilo Rune
7.Summerisle Reprise
Írta:
snecy
2008. február 25., hétfő
Facebook:
Illyria - The Carpathian Summit (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 26., vasárnap, 16:19
Agalloch, Crown - koncertbeszámoló - 2015.08.05, Dürerkert, Budapest
Koncertbeszámoló, Xhavael @ 2015. augusztus 11., kedd, 23:52
Agalloch - Faustian Echoes EP (2012)
Kritika, boymester @ 2012. augusztus 29., szerda, 14:13
Koncertek
© 2001-2022 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.008 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'ed1se6pbuqlh8dfcjd28le26o2','','szoveg|s:7:\"VRMWYQA\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:9:\"ulver.php\";lyricsrow|i:1;','44.192.94.86','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1