III. (2007)
A kaposvári Morpheus 10 esztendővel ezelőtt indult el a metal zenei élet rögös útján és kitartásukat, hitüket mi sem bizonyítja jobban - ahogy az új lemez címe is jelzi - minthogy ez már a harmadik nagylemezük.


Az álmok istenének nevét felvenni -szerintem- zseniális ötlet volt. Az álmaink ugyanis hatással vannak életünkre, tetteinkre, gondolatainkra. Formálnak és terelnek egy szebb jövő felé vagy megőrjítenek, kétségek közé taszítanak és eltaposnak minket. De mindenképpen megmutatják a bennünk rejlő két örök rivális, a jó és a rossz harcát.
Bár a csapat nevét igen, a zenéjüket csak futólag ismertem és soha nem vettem a fáradtságot, hogy jobban megismerjem őket. Ezt a hiányosságot sürgősen pótolni fogom.
A srácok elküldték a CD-t a szerkesztőségünknek, amit őszintén nagyra értékelünk és reméljük a jövőben is megtalálnak minket, de a decemberi Hammer mellékleteként ugyancsak meg lehetett kaparintani ezt a kis gyöngyszemet.
A lemezt hallgatva nincs hiányérzetem sem a hangzás, sem a dalok minőségével kapcsolatban. Az Audioplanet stúdióban Jaya elképesztően jó munkát végzett a dalokkal, akárcsak a fiúk. Hallani, hogy egy összeszokott társaság, határozott elképzelésekkel, megfelelő stúdiós rutinnal rögzítette a dalokat, az utómunkálatokat pedig a megfelelő emberre bízták.
A billentyűs hangszer használata jó ötletnek bizonyult, kellemes aláfestő, díszítő szerepet tölt be ott ahol kell. Nincs vezető pozícióban, mégis meghatározó eleme az albumnak. A gitárok bikán szólnak, a basszus néhol rendkívül nyers csattogása jól elkülöníthető, ami nálam nagyon bejött. A dobra sem lehet panasz, imádom ahogy a lábdobok jól hallhatóan pörögnek.
Arra lennék kíváncsi, hogy a felvételek alatt történt gitároscsere mennyire változtatta meg a szólókat. Mert, ha új szólókat kellett rövid időn belül összehozni, akkor a banda igencsak jó stressz tűrő és kreatív gitárost talált magának. Ha így történt, külön gratula Vörös Attilának! A vokál-témák is el lettek találva, épp annyit hallani belőlük, amennyi még nem teszi unalmassá a dalokat, viszont jól megjegyezhetővé teszi azokat. Itt külön ki kell emeljem a Morpheus című dalt, ami egyébként a favorit nálam, ahol (ha jól sejtem) Jaya Hari das süvöltését is hallhatjuk, ezzel téve fel a pontot az i-re. Ez a dal tökéletes. Billentyűk, veszett gitárok, bika ritmus szekció, hihetetlen eltalált szóló és a vokál teszi azzá.
Könnyű Tamás énekes dallamai jól beleillenek ebbe a riff központú zenébe, nem próbál többet mutatni, mint amennyit magabiztosan tud hozni, kellemes orgánummal rendelkezik.
Aki ismer, az tudja, hogy a női énekesekkel kapcsolatban rendkívül kritikus vagyok. Igazából nem nagyon tudnak meggyőzni. Kenyér Klárának sikerült. Szeretem a hangját, ami szerencsére több dalban is felbukkan.
Mit írhatnék még ide? Mit írhatok egy olyan banda új anyagáról, akik töretlenül és tántoríthatatlanul hisznek abban amit csinálnak? Talán annyit, hogy köszönöm! Köszönöm, hogy van még, aki hisz ebben a zenében, hogy van még aki erőt ad, hogy van még aki non-profit csapatként is a minőségre törekszik. Köszönöm!

Hivatalos honlap
MySpace oldal
iWiW profil

Morpheus_III_2007
Kiadó:
Stílus:
Metal / Rock / Progresszív
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Nincs igazság
2.Miért változnál?
3.Örökség
4.Félelem
5.Morpheus
6.A szerelem mindent legyőz
7.Gyötrelem
8.Inkvizíció
9.Végzet
10.Az átkozott
Írta:
maniac
2008. február 24., vasárnap
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.02 seconds to render