2000-ben alakult Finnországban a csapat és két EP és single után idén elkészítette bemutatkozó albumát. Érdekeség, hogy a jelenlegi Amorphis énekes Tomi Joutsen is tagja a bandának.
A lemezt 2004 nyarán a Sonic Pump stúdióban rögzítették és az Arise Records jelentette meg. Kilenc nóta hallható rajta 41 perc időtartamban.
A csapat a melankolikus metal-t részesíti előnyben, de sajnos ahogy halad előre lemez úgy válik unalmassá. És ez nem a melankolikus érzés miatt van, hanem sajnos a srácok kicsit unalmas dalokat írtak. Olyan érzésem volt a lemez hallgatása közben, mintha egy track lenne az egész, a dalok eléggé egy kaptafára készültek. Nem mondom hogy rosszak, mert ez nem lenne igaz, de hiányzik belőlük az a kis plusz, amire felkapná az ember a fejét. És így bizony nálam a háttérzene kategóriájába sorolandó. A hangzással semmi gond nincs, arányosan, jól szól minden, bár ezt az írást a promo anyagról készítettem.
Összességében elmondható, hogy tisztességes bemutatkozó lemez ez, minden izgalom és érdekesség nélkül. Ami biztos, hogy soha többet nem fogom elejétől végéig meghallgatni az albumot. Mindemellett kíváncsian várom Tomi Joutsen bemutatkozását az Amorphis új lemezén. A melankolikus, depresszív zenék kedvelői próbálkozzanak vele.
Stílus:
Melankolikus Metal
Értékelés:
Dalok:
1. | Coming Up Roses |
2. | Ice Cube Sun |
3. | Fearless Under The Falling Sky |
4. | To The One Far Away |
5. | Unrevealed |
6. | My Sweet Nothing |
7. | Fucking Fragile |
8. | Completely Incomplete |
9. | Innocence… Is a Sense |
Írta:
2005. október 9., vasárnap
Facebook: