Még Nuskull-os tevékenységem idejében ismerkedtem össze a Season of Mist kiadóval, és a napokban kaptam kézhez egy promó packot, ezúton is köszönöm a bizalmat! A csomag két kiadványt tartalmazott, essék szó most az egyikről, a svéd Pest-ről, mely csak a magyar nyelv kontextusában hat ennyire furán és viccesen (fővárosunk BudaPEST, haha). A két tag alkotta 1997-ben (Necro – gitárok, dobok, vokál és Equimanthorn – gitárok és basszus), s azóta is aktívan működő zenekar, minden black metallal foglalkozó web’zinen a true szóval illetve vonul be a sötét underground berkekbe. Sajnos ezt a műfajt is az tette tönkre, ami az összes többit, ötlettelenség – fénymásolások és klisék hada, illetve a hiteltelenség, nos a Rest In Morbid Darkness egyikben sem bővelkedik, sőt!


Műfaji meghatározása „raw black metal”, ami találó is, hiszen valóban nyers és puritán, ám ettől függetlenül nagyon sok old school elemet mutatnak fel elsősorban a thrash metal scenéből, de ugyanígy találhatunk pár hangulatos régies heavy metal ízt a szólókban vagy pár leállásban egy csipetnyi 90-es évek eleji death metal riffhalmazt. A hangzás a koszos és nyers hatás ellenére meglehetősen szép összképet fest, a gitárok kásás hatása remekül egészül ki a vastag basszussal és tompa pergőkkel, és súlyos kétláb dobokkal, melytől egy kicsit punkos is lesz néhol. Necro vokálja igazi black metal károgás, de pont a helyén van, se nem túlságosan elől, se nem túlságosan hátul, erőt és igazi mondanivalót ad a zenének, mely a keménysége ellenére is remek dallamokat és zenei megoldásokat tartogat a kiéhezett hallgatói körnek.
Pár helyen olyan rock’n’roll megoldásokkal találkozhatunk (mint pl. a kezdő Possessed by the beast-ben is), mint amikben a szintén svéd Bewitched utazik, immáron 13 éve; műfajilag black-thrash-power metalnak határoztak meg, szerintem black’n’roll.
Egyesek szerint olyasmi a Pest, mint a Shining, Watain, Ondskapt, s erre látok is némi relációt, de ennyivel a Darkthrone neve is felhozható, ahogy még sok más is… ám a pattogós punkos és thrashes dolgok, illetve a már említett black’n’roll megoldások miatt inkább Bewitched vagy a Nocturnal Breed, annyira meg nem thrashes, mint mondjuk a Toxic Holocaust vagy az Aura Noir. A Nights in the cursed chapel kezdése ennek ellenére érezhetően a korai Slayer és Infernäl Mäjesty hadak harcra készülődése... így a szintén Season of Mist-es Bestial Mockery legújabb korongja mellé simán beállítható az új Pest is.
Persze nem csak pörgős, gyors riffek alkotják a lemezt, megvan az a bizonyos tátongó mélység is… ott van, pl. a záró The lust for cruelty tétel, mintha Burzum és a Forgotten Tomb állt volna össze egy próba erejéig. Nekem nagyon sok helyen ugrott be a kolumbiai Typhon 96-os Unholy Trilogy lemezének hangulata és zenei megoldása is, ám a Pest nem csak sokkal komplexebb, de magával ragadóbb is egyben! Amolyan gyilkos penge, a háttérben sok haranggal kísérve az égő falu felől, egy kis 80-as évek horror feelinggel nyakon baszva, a szörnyeteg pedig a sötét erdőn keresztül vonszol minket, egészen a tisztásig, hogy kibelezhessen…


Budapest mocskos és egy kulturális fertő, míg a svéd Pest, az egyik legjobb idei black metal anyag!

http://www.pest.se/