Az USA-beli Incantation közel 20 éves múltra tekinthet vissza, és szinte az egész amerikai underground színtérrel kapcsolatba hozható a jelenlegi és ex-tagok által. A kezdetek óta a kereszténység ellen próbálnak fellépni minden lehetséges eszközzel.
A lemez még 2006-ban jelent meg az Ibex Moon égisze alatt; ők a kiadó minden kétséget kizáróan legfontosabb zenekara. Érthetően figyeltek a dizájnra, nem is lehet okunk panaszra, de ami számomra fontosabb, hogy mi van a lemezbe égetve. A zene természetesen Incantation, régisulis amcsi death metal! Lassú őrlés, pengeéles riffek, mély és erőteljes hörgés! A gitárok megfelelően mélyre vannak hangolva, a basszus erőteljesen döngöl végig a lemezen. A dobos is kitett magáért, akár lassabb témát hoznak a gitárok, akár gyorsabbakat, egy pillanatra sem lassul le Kyle duplázása. Jól összerakott death metal szerzemények ezek, de vissza-visszaköszönnek a régi doom-osabb korszak hangulatai. Ami nekik csuklóból jön, az mástól erőltetett klisé lenne. Ez a lemez sem fog sok új rajongót szerezni sem a műfajnak, sem a zenekarnak, de el sem veszítenek vele egyet sem; ez a zene távol áll a kommersztől!
Ami szoktalan a zenekartól, hogy ezt a lemezt egyfajta intróval vezetik fel, egy ének nélküli 3 perces előjáték a „The Fallen Priest”-hez, ami természetesen a lemez egyik csúcspontja! Álszenteskedő hobbikeresztényeknek a szöveg bizonyosan okoz pár álmatlan éjszakát! A következő „Dissolute Rule / Begin Apocalypse” csontig leegyszerűsített riffje is meghozza az ember kedvét egy kis léggitárhoz! Az az érzése támad az embernek a zene hallgatása közben, mintha elementáris őserővel gyalulnák az arcát! A lemez innen kicsit lankadni látszik, a „Hailed Babylon” is jó szerzemény, de valahogy többször lassul le értelmetlenül, ami nem tesz jót az eddigre már egyre többre vágyó hallgatónak. A következő „Lead to Desolation” legalább megint hiperintenzíven indít, de ebbe sem sikerült azt a pluszt beleadni, ami ezt kivételessé tenné. Itt is vannak jó ötletek, de a végeredmény valahogy nem lett tökéletes. A „Doctrines Of Reproach” kezdőriffje majdnem lehetne Slayer is, persze a hörgés egyből feledteti ezt a vonalat. Itt érezhetően jobban elkapták a fonalat a fiúk, a hangulatot is sikerül démonian gonoszra venni! A kínszenvedés magasiskolája, ahogyan a „The Stench Of Crucifixion” kezdődik, biztosan nem keveset agyaltak rajta, amire ilyen szinten sikerült megfogni a hangulatot. A vége felé még egyszer visszatérnek a tempósabb death metal szerzeményekhez, a 8. „Extirpated Dominus” blastbeat-jei és szélvész szólója nagyot dob az összképen! A lemezt záró „Conquered God” is nagyon erős szerzemény. Csak dobbal kezdik a dalt, ami elég militáns jelleget kölcsönöz, de hát a meghódított isten viselje el ezt is! Az énekes John McEntee itt eszelős sikolyokra is vetemedik, a mély hörgése után üde színfolt a lemezen! Ebbe az egy számba is sikerült mindent belepakolniuk, mégis inkább doom-os, lassul, ismétlődik, halkul, lassul, halkul…


www.incantation.com
www.myspace.com/incantation