A Yonkers-i Immolation még Rigor Mortis néven kezdte el az aprító halálfémet, még 1986ban. Első nagylemezük azért már Immolation néven hozta a frászt a keresztényekre, ami a mai napig alapmű a maga nemében. A hetedik nagylemezen sem okoz csalódást a zenekar, az egyszerű death metal rajongó, aki esetleg nem ismerné a munkásságukat (van ilyen ??), az csak szimplán minőségi zenét kap, aki kedveli a zenekart, annak mondjuk a 1996-os Here in After lemezt tudom megemlíteni hasonlítgatás címén.

A lemezt nyitó Hate’s Plague a zenekar legrövidebb szerzeménye, ennek megfelelően kellőképp megadja az alaphangot nyersességben és lendületben. Még felocsúdni sincs idő, máris átúszik a dal a Passion Kill-be. Itt már 240 helyett néhol csak 200-al repesztenek. A szólók miatt a legnagyobb elismerésem! Olyan disszonancia ami illik a zenéhez már önmagában paradox helyzet, de valahogy Vigna mester nem tudott hibázni! A World Agony lassú indítása csak a megtévesztés. A dobos Steve Shalaty ebben a szerzeményben sem tud véletlenül sem lassítani, a két gitár elszállós szólója alatt is végig precízen adagolja a koponyarepesztő döngölést. A Tarnished rántja tovább a hallgatót az abyss mélységeibe, ennyi szólót talán nem is rakna más egy dalba, de ha egyszer jó amit csinálnak? A The Weight Of Devotion kezdő riffje valami hihetetlenül egyszerű és egyben ördögi hangzással bír. Bár nem a legjobb a lemezen, megdöbbennék, ha koncerten nem játszanák. A Breathing the Dark már közelebb áll az általánosan elfogadott Immolation-szabványos nótához, széttördelt ritmusok és a legfurcsább gitárszólók, amit valaha hallottunk. Következik a Deliverer of Evil, ahol én érzek egy nagy adag politikai töltetet is a szövegben. 3.44 hosszú őrlés a javából, bele sem lehet kötni. A Shadows In The Light már tartalmaz 21.ik századi elemeket is, néhol groove-os témák ütik fel a fejüket de inkább csak felkaptam a fejem pár pillanatra, mintsem zavaró lett volna. Azért ez nekem egy kicsit negatívum, erre semmi szükségük nem lett volna. Aztán mintha csak tudnák, hogy helyre kell tenni egy kis hibát, a Lying with Demons előretör a semmiből, és ráront az ember hallójárataira. Az első szóló megint olyan, hogy az ember a pokolban érzi magát. Ennyi disszonancia egy ép elméből nem mászhat elő! A lemezt záró Whispering Death a lebegős kezdetével pillanatok alatt belopta magát a szívembe. Aztán persze itt is hamar megmutatkozik a halálfém igazi arca, a maradék időben kétséget nem hagynak affelől, hogy éértik a dolgukat! Sikerül prezentálniuk, hogy milyen érzés lehet a suttogó halállal szembenézni. Végül a lemez belehalkul a semmibe. A Death Metal a Halálról szól definíció szerint, és az Immolation jól megtanulta a szabályokat.

Marad a kérdés, hogy miért nincs olyan jól csengő neve itthon a zenekarnak? Nem tudom pontosan mi lehet az oka, hiszen zeneileg ott vannak az élvonalban 1991 óta, szövegileg bizonyára gondolkodtatóbbak mint Glenn Benton valaha is lesz, a borítóik mindig minőségiek és nem szimplán véres-beles a’la C.Corpse. Szóval minden adott, mégsem ők jutnak első körben egy halálfém rajongó eszébe. Pedig itt lenne az ideje bevásárolni párat az életművükből! A legklasszikusabban régisulis a zenekar, még a jól ismert 10 szám/40 perc is megvan! (Akinek még mond valamit a dolog.)
Visszatérve a lényegre, a zenéjüket nem is kellene hasonlítani normális esetben. Eredetiek csak úgy, mint zászlóvivő társaik régen és most. A szövegeiket még nem volt időm áttanulmányozni, de szerintem kellőképpen fűtöttek egyházkritikával, legalábbis a címek nem éppen a sztorizós gyilkosos dolgokat járják körbe. Mivel a 2005ös lemezt még nem is hallottam, nem tudom mennyire előre vagy visszalépés ahhoz képest a mostani alkotás, de pár okosabb rajongó szerint ez a lemez visszatérés a régi és dicső Immolation-ös pillanatokhoz. Egy biztos, ami ezen a lemez hallható, az rengeteg gyilkos szóló, kíméletlen riffek, döngölés, szuper technikás dalszerkezet, föld alól bugyborékoló hörgés, halálfém kohóban olvasztva tökéletes egésszé. Ahogy az szokott lenni, aki eddig nem szerette, ezután sem fogja. Aki meg igen, az is úgy fogja érezni, hogy a zenekarnak mindig sikerül egy kicsit a felfelé tolni a saját határait.

Linkek :

Hivatalos Immolation honlap
Immolation a Myspace-en