Break The Silence (2007)
A kilencvenes évek közepe óta nincs igazán bizodalmam az angol rockzene iránt. Az elmúlt 10-12 évben felbukkant csapatok által közvetített zene inkább áll rokonságban a zajos seattle-i mozgalommal, mint a klasszikus vonulattal. Ráadásul az angol fémmédia valamilyen megmagyarázhatatlan izlésficam következtében a britpop ill. grunge előadókat hirdette rockzene néven. Ezért óvatosan - s nem kevés fenntartással - közelítek minden olyan bandához, amit a csatornán túli sajtó agyon dícsér. A legújabb "csodacsapatként" beharangozott McQueen-től a Kerrang oda-vissza tekerte magát gyönyörűségében. Az angolok zabálják is a négy csaj zenéjét, népszerűségük egészen odáig repítette őket, hogy ők lesznek az Aerosmith vendégei a Hyde Parkban.

Mégis mivel jutottak idáig? Semmi különlegesség nem fortyog a McQueen konyháján: zajos gitárok, karcos ének/üvöltés/süvöltés, egyszerű dalfelépítés. A banda húzó figurája kétség kívül az énekes Leah Duor, akinek megjelenése kifejezetten nőies; kifejezetten kellemes látvány. Hangja viszont olyan, mintha ölre menne Donita Sparks (L7), Sandra Nasic (ex-Guano Apes) és egy tini punkbanda mutáló vokalizátora - vagyis minden csak nem kellemes. Persze az átlag három perces nótákhoz nem is kell nagy hangterjedelem: elég egy kis szenvedősre vett szavalásjelleg a verzékben, némi minimáldallam és telitorkos üvöltés a refrénekben.

Az ember mire először észbe kapna, hogy mit is hallgat tulajdonképpen a nyitó Neurotic és a csujjogatós refrénű Dirt át is száguld a hallójáratokon, mindenféle nyom nélkül. A Running Out...-ban azért felfedezhető egy pofás dallamvonulat teljesen átlagos tercelős vokállal kiegészítve. Hasonló módszerrel próbálkoznak a The Line Went Dead-ben is; az eredmény csupán annyi, hogy ezek a hallgathatóbb szerzemények a lemezen.

Hangszeres bravúrokat, kiemelkedő teljesítményt még lámpással sem lehet találni a röpke 30 percben. A ritmusszekció odatolja az alapokat, de azon kívül semmit. Cat de Casanove gitáros pedig elreszel néhány akkordot dalonként, szólókra nem is igen vállalkozik, ha mégis akkor az egy egy "boci-boci tarka" kaliberű pillanatnál nem több.

...különös nép az angol. Nem elég, hogy egy szigeten laknak, fordítva közlekednek, csak ők tudnak maximálisan lelkesedni az ilyen bandákért, mint a McQueen.
McQueen_Break_The_Silence_2007
Stílus:
Modern street rock
Értékelés:
 
Pont
: 5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Neurotic
2.Dirt
3.Running Out Of Things To Say
4.Break The Silence
5.Numb
6.The Line Went Dead
7.Blinded
8.Bitch
9.Not For Sale
10.(Don't Know How To) Break It To You
Írta:
Caayn
2007. június 7., csütörtök
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render