MKII (2007)
Ugyan már nem ma, s nem is tegnap jelent meg ez az album, mégis fontosnak éreztem, hogy szerepeljen az újság hasábjain.

Uli Kusch, majd Jorn Lande kiválása után, az agyamban a Masterplan neve mellett mindig egy hatalmas nagy kérdőjel jelent meg. Vajon képes e a kicserélődött tagság ugyanazt a színvonalat képviselni, mint elődje?

Előre elnézést kérek a Mike DiMeo rajongóktól, de azt már elsőre lehetett tudni, hogy Jorn-t majdnem hogy képtelenség pótolni. Hihetetlen torka van az embernek, s emellé olyan dallamérzékkel áldotta meg őt az ég, hogy na még. A dobos poszt megüresedett helyére Mike Terrana került, aki van olyan jó ütős, mint Uli, sőt… Bár Uli Kusch lábdob technikáját kevesen tudják utánozni.

Az elsőre hallatszik, hogy nagy pálfordulás nem következett be. Az ígért progresszív hatások megérkeztek, s mellette ott vannak a tipikus Masterplan jegyek is.

A Phoenix Rising intró után berobban a Warriors Cry. Egy frankó gyors dallamos nóta, nagyon jó refrénnel. A klipesített Lost and Gone egy középtempós dal, DiMeo nagyon jól használja a hangját, a refrén elég felejthető. A Keeps Me Burning juttatta eszembe leginkább a „régi” Masterplan-t. A Take Me Over egy felejthető nóta, elég közepesre sikeredett, bár Roland ebbe nyomja egyik legjobb szólóját. Viszont az ezt követő I’m Gonna Win a lemez egyik legjobb pillanata, a maga nyitó dallamával, ami aztán visszatér a refrén alatt is. A Watching the World a Kind Hearted Ligth-hoz hasonló húzós, lüktető szerzemény. Hiába írnak jó dalokat, nekem mégis hiányoznak az olyan slágerek, mint pl. az Enlighten Me, vagy a Kind Hearted Light a Masterplan-ről, illetve a Crimson Rider a Aeronautics-ról. Nincs meg az az átütő erő a számokban, mint ami a fent említettekben megvolt. A Call the Gipsy nagyon húzós riffel indul a billentyűs bevezetés után, DiMeo nagyokat énekel benne. A Trust in You egy lassabb, líraibb darab, az egyetlen a lemezen, nem is kell több. A Masterplan című tétel gyors, vad mégsem tud meggyőzni. Nagyon ötletes benne Terrana lábdob-pergő játéka. Az Enemy és a lemezt záró Heart of Darkness már semmi érdekességet nem tartogat, elég közepesre sikerült mindkettő.

Mike DiMeo jól énekel, néhol esküszöm olyan mintha Jorn állna a mikrofonnál, Grapow szokásához hűen fantasztikusan gitározik, Jan S. Eckert masszívan tolja a basszusalapokat, Mike Terrana eldobolgat, néha villan csak meg, én speciel többet vártam tőle. Axel Mackenrott is kicsit háttérben játszik, nincsenek olyan jó billentyűdallamok, mint a Masterplan-en.

A hangzásra nagyon panasz nem lehet, Grapow szlovákiai stúdiójában készült az anyag, s a Finnvoxban készült a master, mégsem szól úgy, mint a korábbi albumok.

Ez a lemez két részre fogja osztani a Masterplan tábort. Lesznek, akiknek maximálisan bejön az album, s lesznek, akiknek ugyanúgy fog hiányozni Jorn Lande tehetsége, mint nekem, s maradnak a régebbi albumok mellett.
Masterplan_MKII_2007
Stílus:
metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Phoenix Rising
2.Warrior's Cry
3.Lost And Gone
4.Keeps me Burning
5.Take Me Over
6.I'm Gonna Win
7.Watching The World
8.Call The Gypsy
9.Trust In You
10.Masterplan
11.Enemy
12.Heart Of Darkness
Írta:
Skinner\
2007. május 23., szerda
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.017 seconds to render