Egy újabb a Solitude Productions égisze alatt tevékenykedő Funeral Doom zenekarral állunk szemben az EA személyében. A nagy százalékban orosz bandák útját egyengető kiadó így egy amerikai fekete bárányt is dokumentálhat a soraiban. A booklet nem tartalmaz semmilyen információt a zenekar felől, a számcímek is csak a hátoldalon fedezhetők fel. Kizárólag egy rövid szöveg fed fel valamennyit az amerikai felállás sejtelmes hátteréről: ,,EA Taesse szent írásokon alapul, amelyek ősi, elfeledett civilizációktól eredeztethetők. Ezen szövegek holt nyelven lettek lejegyezve, többségük régészeti kutatómunka eredménye."

Ilyen szigorú underground hozzáállást tapasztalva kíváncsian viszonyultam ehhez a formációhoz.
A Laeleia a három számra korlátozott nagylemez nyitótétele. A szintetizátorra épülő vezérdallamot melankólikus akkordok kíséretében hallhatjuk. Ezenkívül a szimpla dobjáték tartozik a ritmusszekció körébe. A billentyűs érzelmes játéka szakrális, szentimentális érzést kölcsönöz a tengerentúli horda zenéjének. A Laeleia-ban is elhangzanak az ősi, rituális, holt nyelven megírt szövegek.
A Mea Ta Souluola kísérteties melódiákkal teremt egyfajta misztikus aurát. A dal első felében nem hallhatunk vokált, csak a depresszív üresség transzcendens megzenésítését. A rovott múlt feltárul ezekre a dallamokra, EA szerzeménye komor víziókat teremthet a hangulatával, így tehát a műfajra kihegyezett nézőpontból tekintve eléri a célját.
A harmadik, egyben leghosszabb tétel a maga 21 perces idejével az EA Taesse. Itt és most a gitár is domináns szerepben díszeleg, de a műfajnak megfelelően a szintetizátor is előkelő helyen hallható. A zenei koncepció szélesebb skálán mozog, az előző két számhoz képest egy fokkal komplexebb témákat hallhatunk, de még így sem nagy a választék. A vérszegény hangulat valamelyest élénkülni látszik, de továbbra is a lemondó, fájdalmas atmoszféra honol. Egy eléggé eltalált szólóval is megörvendeztet ez a szerzemény.

54 perc halálos komorsággal néz szembe az, aki vállalkozik az EA zenéjének közelebbi megismerésére. Aki itt virtuóz zenei fordulatokat, netán élvezetes váltásokat vár, az csalódni fog. Maga a csalódás érzésének zenei kivetülése az EA zenéje, afféle igazi szertartási hangulati aláfestés. A Comatose Vigil, Skepticism zenéjét kedvelőknek figyelmébe ajánlva.