Nap mint nap emberpalántákkal foglalkozom és sajnos teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az emberiség legjobban fogyó értéke nem feltétlenül a földgáz és a kőolaj, hanem a türelem és a kitartás. A következő generáció mindent készen kap, mázas körítéssel és az igényesség legcsekélyebb szikrája sem mutatkozik bennük az iránt, hogy hogyan kerülnek a dolgok az asztalukra. Nehezen fogalmaznak meg 2-3 mondatnál több összefüggő mondatot írásban, nem hajlandóak nekifeszülni egy adott problémakörnek és azt több szempontból megvizsgálni, mert nem ehhez szoktatják őket a szüleik és a társadalom. Bizony, aki azt hajtogatja, hogy ilyen ez a mai fiatalság, annak bátran állíthatom, az utóbbi néhány generációt a 60-as, 70-es és 80-as évek szülöttei kényeztették el és halmozták el az igénytelenség minden mennyiségével. A gyerekek a viselkedésformák nagy részét otthonról hozzák, a saját közösségükben csak kevés „rossz szokás” képes rájuk ragadni. De vissza a türelemhez és a jelenlegi lemezhez, amit a Blind Monarch tett le a küszöbömre bemutatkozás gyanánt...
A türelem fogyatkozása sok értéktől fosztja meg a világot, mivel az igazán nagy dolgok véghez viteléhez nélkülözhetetlen. Itt jön képbe az angol sludge/drone/doom banda
What Is Imposed Must Be Endured című anyaga, amely egy türelemmel bőségesen megáldott korszakba kalauzol el minket, méghozzá a számomra is az egyik legérdekesebb, ugyanakkor legkevésbé ismert időszakba, ami az írás megjelenése előtti több tízezer évet öleli át. Rejtélyes kultúrák monumentális kőépítményei, sokszor megmagyarázhatatlan használati tárgyai maradtak csak ránk ebből az időből nyúlfarknyi mennyiségben, ami igazán nagy fekete lyukat jelent a tudásunkban. Feltűnő és eltűnő kultúrák, társadalmak és birodalomcsírák sokasága veszett el úgy a föld masszív takarója alá, hogy nagy részüket talán már soha nem fogjuk felfedezni. Értékeik és tudásuk pedig felbecsülhetetlen lenne a mai ember számára is, hiszen az akkori emberek gyakorlatilag már ugyanolyan intelligenciával és tulajdonságokkal rendelkezhettek, mint mi, csak épp a technikai fejlődés első lépcsőfokaival szemezgettek. Mégis, egyszerű eszközeikkel olyan furfangokra és alkotásokra voltak képesek, amelyeket ma sem lenne egyszerűbb kivitelezni, mint annak idején. Gondoljunk csak egy rituális oltárhoz készülő több tonnás kőtáblára, aminek kibányászása, kifaragása és szolgálati helyére történő szállítására hosszú évekre volt szükségük. De megoldották, türelemmel, kitartással és ésszel. A mai napig három cseppet sem elhanyagolható kérdés ismétlődik a gyakorlatilag magatehetetlen kutatók fejében a felfedezésekkel kapcsolatban: Kik? Mikor? Miért?
Időszámításunk előtti kőgömbök Costa Rica szigetén,
bizonyítottan mesterséges kialakulással
Szinte az élethez alkalmatlan helyen talált őskori épületmaradványok Kaukázusban
A letűnt korok bemutatásához szinte adja magát a súlyos doom, sludge keverék, ahol nem ritka a hosszú percekig nyújtott gitárhangok nyújtotta élvezet. A rövid életű
Forgotten Grace és
Parasitized nevű death metal csapatok romján épült
Blind Monarch ezt az utat tűzte ki maga elé és pályafutásuk első megynilvánulásaként szerintem meggyőzően is teljesítették.
Tom Blyth énekes károgása, hörgése kopár sziklák, végeláthatatlan mezők közé vezényel minket, ahol testvére,
Adam fordítja le a hasadó kőzet panaszáradatát gitárnyelvre. Kapaszkodónak
Paul Hubbard basszusjátéka és
Lee Knights dobolása marad csupán, de a fokok időnként egészen messze sodródnak egymástól. Ez nem is csoda egy 54 perces, összesen négy dalt tartalmazó kiadványon, amit egy igencsak beszédes, hangulatos borító alá sikerült elrejteniük.
Bevallom őszintén, a kezdő
Suffering Breathes My Name 13 perce nem volt képes meggyőzni a banda szükségszerűségéről, mivel egy egyszerű riffel, átlagosan levezényelt sludge durvulaton kívül mást nem igazán hallottam benne, viszont az anyag egyre jobbá, merészebbé válik az idő elviselhetetlen múlásával karöltve. A
My Mother, My Cradle, My Tomb félelmetes lassulása, semmibe vesző gitárnyúzása már jóval bizalomgerjesztőbbre sikerült, a stoneres hangulattal nyitó, a zenekar nevét is szolgáltató
Blind Monarch pedig már egy igazán fejletépő szörnyeteg, amiben megjelenik a túlvilági, ismeretlen misztikum és erő. A kiadvány csúcsa egyértelműen az azt záró 17 perces monstrum, a
Living Altar. Akusztikus gitárjai, semmiből előbukkanó, majd szertefoszló női vokálok, áhitatos kórusok megjelenése teszi fel a koronát a végeredményre, ami a torzított gitár megjelenésével épp olyan kietlen, idegen és rémísztő lesz, mint a kiadvány borítóján látható táj. A hangzás a végletekig nehéz és amit nem gondolnánk, az egész, gondosan megírt és sokat gyakorolt lemezt négy nap alatt rögzítették az egyik legrégebbi angol kikötővéros, Hull egyik patináns épületében. A szintén több száz éves ódon falak nem csak az extrém vonal kedvelt helyszíne, ugyanis a Penny Red nevű teremben gyakran rögzítenek klasszikus zenei anyagokat is a különleges akusztika miatt.
Van egy tipikusan első lemez hangulata az anyagnak, ez kétségtelen, ami leginkább az útkeresésben mutatkozik meg. Az ötletek nem mindig koherensek és tanácstalanabb pillanataikban van bizony alibizés is, de ettől függetlenül ez egy remek bemutatkozás, amit egy bitang erős folytatás követhet, ha kicsit még jobban ráfekszenek a hangulatra, mert azt pillanatok alatt képesek megteremteni, csak még ők sincsenek ezzel teljesen tisztában...