Mindenféle intro nélkül in medias res belevág a lecsóba a germán-metal zene egyik zászlóvivője a Sinner. Legújabb korongjuk a Mask of Sanitiy már a 13.-dik a sorban és még ennyi idő után is minőségi albummal tudnak előrukkolni ezek a fénykorukon már igen-igen túllépett csókák. Mindenféle művészieskedés nélkül nyomják ezeket a feelinges, frankó riffekkel telepakolt metal nótákat.

A nyitó Other Side-nál már mindjárt érezni lehetett, hogy semmit nem kopott a banda az évek alatt. Az azt követő Diary of Evil is csak megerősíthet mindenkit ebben. Vérbeli középtempós koncertnóta. Az egyik legjobb dal a lemezen a Badlands. Az elején levő sejtelmes zajoknál azt hiheti az ember fia, hogy valami elvont dolog következik, de erről ennél a bandánál szó nincs. Akkorát énekel benne Matt, hogy az minden szárnyát bontogató vokalistának példa lehet. Az a riff a bridge alatt pedig tanítanivaló. Hibátlan. A Black nyitódallama és az utána következő énektéma, egyből egy másik világba repíti a kedves hallgatót. Bár az „And the girl in black she stoled my bleeding heart…” sor kissé szíven ütött, nem pozitív értelemben. A Thunder Roar borult kissé progos témája egyből beleragadt az agyamba. Akkora hatalmas refrén, akkora hatalmas dallamok, hogy ilyen szép magyarsággal és szóismétléssel éljek, hogy az valami csuda.

A The Sign (még jó, hogy nincs tele ezerszer használt számcímekkel, egy kis kreativitást igazán vihetnének a dologba) fájdalmas gyönyörű énektémájával, akár még rádiós sláger is lehetne, de nem lesz… A Revenge-nél mindenki előkaphatja az ütött-kopott tokjából a léggitárt, és széles terpeszben nyomulhat erre a király nótára. Az Under The Gun egy igazi power metal zúzda, a stílus minden finomságával fűszerezve. A lemez hard-rock vonalát erősíti a Can’t Stand The Heat. A No Return a lemez lírai dala. Szép. A Last Man Standing talán énekdallamilag a leggyengébb az albumon, bár ebben is van egy elég húzós riff. A korongot záró Baby Please Don’t Go-ért egy nagy fekete pont jár. Igaz, hogy eléggé húz a nóta, de elrontja az egészet ez a „fantasztikus mondanivaló”.

Mindenki hozza, amit kell. Sinner jellegzetes dallamait, a két gitár a frankó, feelinges szólókat, a basszus és a dob, pedig a betonozott alapokat. A hangzás tiszta, erővel teli, bár a lábdob kicsit furcsán szól.

A Mask of Sanity egy nagyon jó metal lemez.