Acolytes Of Moros
The Wellspring (2018)
    Nagyszerű névvel indult útjára 2010-ben a svéd Acolytes Of Moros zenekar, akiknek meggyőző demói hallatán már a kezdetek óta nyomon követem a sorsát. A banda neve a görög mitológiából származik, ahol Moros egy olyan szellem, aki a végzetéhez kíséri az embereket. Legegyszerűbben tehát a „végzet követői”-ként azonosíthatjuk őket, ami rögtön kijelöli számukra az utat: doom metalról van szó.
A svéd triót a műfajban már edzett tagok alkotják, akik olyan black, death és doom bandákban fordultak már meg, mint a Grief, Mortau, Anguish, Inception. Az alapító és vezető szerepet Christoffer Frylmark énekes-basszer tölti be, aki maga mellé szerződtette Rasmus Jansson dobost és Simon Carlsson gitárost a teljesség kedvéért. A kapkodástól mentes megjelentetések annak ellenére is egyedi légkört teremtettek a banda körül, hogy igazából a Reverend Bizarre és az angol Warning egyfajta egyvelegeként foghatjuk fel tevékenykedésük végeredményét. A súlyos, mélyen depresszív zenét jó adag spiritualitással öntik nyakon, időnként pedig a tipikusan operás énekhangot törik meg némi károgással, üvöltéssel.

    Ha nem hatnak újdonságnak számotokra az emlegetett két zenekar munkássága, akkor könnyedén be tudjátok azonosítani a várható hangzást és hangulatot, amit természetesen nem a mezei rockereknek lőttek be, hanem egyenesen a doom közösség szívének, 56 perces játékidővel, amin mindösszesen csak öt tétel osztozik. A végtelenül lassú, lomha óriásként magával vonszoló témák és a félhomályos katedrálisban visszhangzó ének csak és kizárólag egy szűk rétegnek fog örömteli borongást okozni, viszont ők maradéktalanul elégedettek lesznek ezzel a bemutatkozással.
    Kezdésnek mindjárt itt van a Disenthralled from the Trammels of Deception, mely 11 percen keresztül élteti a magányt, mint az önmegismerés tökéletes módját, valamint a csalódás elkerülésének legjobb módszerét. Christoffer hangja leginkább Count Karnstein orgánumára emlékeztet a The Coven idejéből (manapság Cardinals Folly néven tevékenykednek és a 70-es évek megszállottjai lettek), aki egyetlen ismétlődő dallammal képes volt rabul ejteni. Így van ez a nyitó tételben is, ahol az egyszerű basszus és gitár időnként lendületes dobbal karöltve gyakorlatilag melegágyként funkcionál, melynek fojtogató, párás forróságában tökéletesen tud megtelepedni ez a fajta énekhang. A meleg színekben pompázó, amerikai Adam Burke által készített borítón burjánzó élénkzöld növényzet igencsak visszaadja ezt a hangulatot, így elmondható, hogy kiváló választás volt a művész munkája. A banda érdekes, kevésbé doom metalos logója a kezdetek óta a zenekar fotósaként is dolgozó Linda Nygren ötlete alapján készült, aki többek között a The Wounded Kings, Deathstorm, Zaum környékén is tevékenykedett, egészen idei öngyilkosságáig (29 éves volt), ami szintén rányomta a bélyegét erre a kiadványra.
    A folytatásban érkező A Yen To Relinquish And Evanesce című tételről az eredeti Aliens szinkron egyik mondata ugrott be, amikor a tengerészgyalogosok a kameráik segítségével mutatják az idegenek savas vérének pusztítását:

    - Ha az tetszett, akkor ettől oda lesznek! (Hudson)

    A dal ugyanis elődjének még sötétebb, még hosszabb kiadása, nem kevésbé élvezetes, ugyanakkor rendkívül megterhelő módon, ahogy korábban írtam, ténylegesen a fanatikusoknak címezve. Nem könnyít a gyeplőn az instrumentális Forbearance sem hat perces álmodozásával, ami gyakorlatilag az újabb nagyágyú, a Quotidian bevezetésére szolgál. A 13 perces dal meglepően lendületesen kezd, hogy aztán komótosra véve a figurát a mindennapos belső vívódások témakörét járja körül. Hasonlóan vidám témával foglalkozik a Venerate the Dead című záró darab is, melyben az emberi tetemek természetet tápláló mivoltával szembesülhetünk. Ez a legrégebbi daluk, ami a lemezen helyet kapott, eredetileg már 2015-ben hallhattuk, de hamar rá fogunk döbbenni, hogy az idő múlása a banda dalait illetőleg nem mérvadó.
    Nem egyszerű ajánlani az Acolytes Of Moros bemutatkozását, mivel igazi rétegzenéről van szó még saját vonalán belül is, azonban én biztos vagyok benne, hogy az őszi tájkép mellé gyakran fogom kísérőként magammal vinni és ott van az év legjelentősebb doom metal kiadásai között. Tegyetek vele egy próbát.
 
Acolytes_Of_Moros_The_Wellspring_2018
Kiadó:
Stílus:
tradicionális doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Disenthralled from the Trammels of Deception (11:36)
2.A Yen to Relinquish and Evanesce (14:11)
3.Forbearance 06:41 instrumental
4.Quotidian (13:01)
5.Venerate the Dead (10:38)
Írta:
boymester
2018. október 7., vasárnap, 15:13
Facebook:
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.041 seconds to render