Welcome to Bonkers (2018)

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de számomra kiemelten fontos egy-egy metal bandánál, hogy legyen valamiféle egyedi karaktere. Lehet egy zenei produkció bármennyire ultraprofi, ha nincs semmiféle egyénisége, csak egy tökéletesen kivitelezett arctalan stílusgyakorlat marad, és nálam hamar a süllyesztőben végzi.

Nos, a kaliforniai Nekrogoblikon nevű, a goblinok kultúráját és gondolkodásmódját zenei formába öntő csapat esetében az egyéni arculattal abszolút nincs probléma!


Kezdjük azzal, hogy a bandának van egy John Goblikon névre hallgató saját, goblinmaszkos hype manje, aki nemcsak a videóik, de a koncertjeik állandó szereplője is. Aztán ott van a fő vokalizátor Nicholas "Scorpion" ( régebben csak "Nicky") Von Doom hangja, aki tökéletesen hozza mind a gonoszul vihogó, mind a savasan harákoló goblinhangokat, és egy-egy refrén erejéig még fülbe ragadós, tiszta énekdallamokat is képes produkálni. A vokális oldalon túl a csapat zenéje is teljesen egyedi. Kb. úgy lehetne leírni egy átlagos Nekrogoblikon számot, mintha a sablon melodikus death kliséket összekevernénk puttyogó szintetizátorral kivitelezett folk metalos ritmussal, meghintenénk egy pici szimfónikus és progresszív metallal, imitt-amott belevinnénk kicsi cirkuszi forgatagot és diszkós lüktetést is, aztán jól összeráznánk az egészet, hogy legyen benne tempóváltás dögivel, végül pedig adnánk a zenészeknek valami random tudatmódosító cuccot, mondjuk sörben feloldott extasyt, hogy rendben legyen a lendület. A dalszövegeik abszolút nem meglepő módon főként goblinokról szólnak, de néha hallhatunk tőlük olyan állatokról is, mint a gyilkos medvék, az űrutazó zsiráfok, meg a tücskök. Igen, tücskök. A dalaikat többnyire áthatja egyfajta sajátos, infantilis "goblinhumor", ami nem a kidolgozott szóviccekre vagy tréfás rímekre épít - ennél jóval egyszerűbb és "tapírabb" a megközelítés.

A goblinok negyedik nagylemeze minden korábbinál dallamosabb és kísérlezőbb kedvében találja a csapatot. Álláspontom szerint a banda a kettes számú, Stench címen futó albumán találta el a dallamosság, a súlyosság, az ökörködés és komolyan vehetőség közötti legideálisabb egyensúlyt, a többi korongjuk (bár azok is okés anyagok voltak) valamilyen irányban mindig eltért az általam tökéletesnek érzett arany középúttól. Jó hír, hogy a Welcome to Bonkers erősen hajaz a Stenchre, és minőségben is a sarkát tapossa a csapat Magnum Opusának. Itt is burjánzik a hülyeség, tapadnak a refrének, sorjáznak az ugrabugrálásra sarkalló tételek, a lendület elképesztő, csupa meglepő megoldás rázza fel a hallgatót, és helyén van a hangulat is.


Lássunk néhány példát azokra a bűnös élvezetekre, amiket ez az album nyújthat! Ott a kislemezes Dressed as Goblins tudatalattiba befészkelő, idióta szövegkántálása, aminek nagyszerűségét a zseniális, csak a No One Survives legendás videójához mérhető klip csak még jobban kidomborítja. Aztán ott a Nintendo-játékokat idéző szintihangokkal támadó, simán táncolható Dragons, amelynek a vége egy az egyben a Muse-t idézi. Az év leghülyébb, de egyben legfülbemászóbb refrénjével veri le a hallgatót a már-már indusztriálisan döngölő Darkness, akarom mondani: "Da-da-da-dadada-darkness". A popos zongoratémával kalandozó, itt-ott surf rockba és trópusi hatásokba burkolódzó The Magic Spidert, és az utolsó, végig tiszta énekkel operáló, rockballada-jellegű, gyakorlatilag rádióbarát (!!!) Goblinst már csupán említés szintjén hozom fel...

Ahogy a lelkendező szavaimból is kitűnik, az album hallgatása során a goblinhorda rajongójaként az elégedettségem folyamatosan nőtt, ahogy az arcomon tepeszkedő vigyor is egyre szélesebb lett. Két napos igen aktív ismerkedés után aztán kijött az anyag hátránya is, ami miatt egy goblinorr-szőrszálnyival sajnos elmarad ez a lemez a fentebb emlegetett viszonyítási alapomtól, a Stenchtől. A kifejezetten death metalos gitárzúzás és ízes szólók terén egy picivel gyengébb a korong, mint a korábbi három goblintámadás, ezek a szempontok sajnos a szintetizátor-orientált, a metal felől a rock irányába kacsingató hangzás és a dallamközpontúság oltárán némileg fel lettek áldozva.


Ám amikor a kiválóan sikerült, ultrakaotikus borítóra tekintek, és újra elindítom az albumot a Mold című, kicsit színházias hangulatú tétel kezdő riffjeivel, mindig rájövök, hogy ez bizony egy méregerős anyag egy teljesen egyedi bandától, ami simán megérdemli az elismerésemet.

Mindenkinek ajánlott a korong, aki képes a kellő komolytalansággal hozzáállni a melodikus death metalhoz, és nem undorodik nagyon azoktól a zöld bőrű, laskafülű és rusnya arcú alakoktól, akiket tréfásan csak goblinoknak nevezünk. Tudjátok: a goblinok még mindig jobbak, mint a trollok.

A Welcome to Bonkers teljes egészében meghallgatható a csapat bandcamp oldalán.

 


 
Nekrogoblikon_Welcome_to_Bonkers_2018
Kiadó:
Stílus:
melodikus death/folk metal, goblinos agybajokkal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Mold (03:53)
2.The Many Faces of Dr. Hubert Malbec (03:06)
3.Row (03:20)
4.Dressed as Goblins (05:06)
5.Dragons (04:20)
6.Thanks for Nothing, Moon (03:36)
7.The Skin Thief (03:08)
8.Darkness (04:07)
9.The Magic Spider (04:08)
10.Killing Time (and Space) (03:21)
11.Goblins (04:42)
Írta:
Werewolfrulez
2018. április 14., szombat, 02:49
Facebook:
Werewolfrulez 2018. április 17., kedd, 22:10
Werewolfrulez
Csatlakozott:
2016. július 24.
Hozzászólások: 82
Válasz Eroen üzenetére:

Király ajánló gratulálok! Imádom ezt a bandát, a goblin fetisizmusom fizikai megtestesülése, a No One Survive klippjénél jobb videó, pedig egyszerűen nincs a youtubeon szerintem :-D


Nekem is a kedvencem az a videó. Atomjó.
--
"A holló is énekesmadár, csak metálos."
Eroen 2018. április 17., kedd, 22:02
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 308
Király ajánló gratulálok! Imádom ezt a bandát, a goblin fetisizmusom fizikai megtestesülése, a No One Survive klippjénél jobb videó, pedig egyszerűen nincs a youtubeon szerintem :-D
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.03 seconds to render