A debreceni Ghost Toast első lemeze, a 2011-es Toast in the Shell rögtön szimpatikussá tette számomra a csapatot. Szeretem a szóvicceket, a filmeket és a progresszív rockot is. A srácok pedig instrumentális prog. rockban utaznak, sok filmes utalással dolgoznak és olyan címet, illetve borítót választottak debüt korongjuknak, amin jót mosolyogtam.
Két év múlva érkezett a folytatás, There is no En… címmel, igen "d” nélkül, a harmadik albumra viszont 4 évet kellett várni.
Igaz, az Out of this World már a finn Inverse Records gondozásában látott napvilágot. És a felvételek egy profi stúdióban készültek, nevezetesen a Töfi vezette Denevérben. Aminek hála, fület gyönyörködtetően szólnak a dalok.
A közel egy órás lemez szerzeményeit ezúttal is filmek és könyvek ihlették. Frank Herbert klasszikusától (Dűne) kezdve a Legenda vagyok-ig. A forrásokat fölsorolták a bandcamp-es lejátszási lista alatt.

Jó (vagy egyesek szerint rossz) szokásukhoz híven ezúttal is éltek szöveg és ének bejátszásokkal, tehát nem 100%-osan instru az anyag.
Én nem bánom, hogy alkalmaznak efféle megoldásokat, bár olvastam olyan ítész véleményét, akit ezek a narrációk kizökkentenek a zene élvezetéből. Igaz, ő a világzenéért sem rajong…
Annyira én sem, viszont egyáltalán nem tartom ördögtől valónak.
Az Out of this World koncepciójába pedig szerintem kifejezetten illenek a számunkra egzotikus, alapvetően keleties zenei betétek.
Főleg, hogy nem ezek dominálnak, hanem a progos, post rockos okosságok, elszállások. Nem csak a csellóhasználat, de hozzáállás szempontjából is rokonságot érzek a Ghost Toast és a Képzelt Város között. Atmoszférateremtésben mindkét zenekar kiemelkedik a hazai mezőnyből. Bár a Ghost Toast rafináltabb, technikásabb muzsikában utazik, de egyáltalán nem nevezhető magamutogatónak a hangszeresek hozzáállása. Ezzel együtt egyértelműen hallani, hogy nagyon képzett, ügyes kezű zenészek. De végig alázattal játszanak, a technikai villantások helyett az érzelmek, hangulatok átadására törekszenek.
Az a jó ebben a muzsikában, hogy rákoncentrálva, figyelmesen hallgatva is élvezetes, de háttérzeneként is maximálisan működőképes. Ergo filmzeneként is megállná a helyét.
Nem véletlenül merítettek ihletet filmekből, könyvekből a komponálás során. Én mindig is kedveltem az ilyen "összművészeti” attitűdöt. Jómagam is zene, film, könyvrajongó vagyok és gyanítom így vannak ezzel Rózsavölgyi Bencéék is.
Meg még rajtunk kívül jó sokan… :)
A The Dragon’s Tail dallamai eszembe juttatják a Trónok Harca fő témáját, igaz nem az a sárkányos sztori jelentette az inspirációt.
Kiváló érzékkel élnek az elektronika adta lehetőséggel a srácok, ilyen mértékben használva igazi fűszer tud lenni a szintetizátor, az ilyen-olyan hangminták.


Egy biztos, rétegzenét játszik a Ghost Toast.
Az emberek nagy része ugyanis nem tud mit kezdeni az instrumentális muzsikákkal.
Hiába, a könnyűzene alapvetően énekcentrikus.
Mindig is az volt, és gyanítom a jövőben is az fog maradni.

Ettől függetlenül azok számára is merem ajánlani az Out of this World meghallgatását, akik kevésbé kedvelik az instru zenéket.
Színes, változatos, hangulatos tételek sorjáznak a Ghost Toast harmadik lemezén, nem csodálom, hogy egy külföldi istálló is lát bennük fantáziát!