Ezt a formációt koncerten volt szerencsém megismerni. Ritka dolog ez nálam. Mivel a terem nem volt kellőképpen kitöltve publikummal, így az oda-vissza verődő hangokból nem volt könnyű összerakni néha a történéseket. A katyvasz hangzást általában a gitár és az ének szívja meg, és itt is pont ez történt. Azt viszont már az esemény helyszínen levágtam, hogy Ati nagyon jól keni az ütemeket, nem éri be a tipikus punk galoppozással, blast beateket is beszúr időnként. Tempóban is szigorú, na meg hangerőben. A koncert "Danika férfivá érése" szlogennel volt felvezetve, ami az enyhén kettyós szigonyosoknál tudja a fene mit is jelenthet. A P.F.A. Például a szokásos "Pina, Fing, Anarchia" helyett akkoron "Please Fart Againként" volt kifejtve. A koncerten aztán kiderült előttem is, hogy Danika nem más, mint a trió basszere, nem mellesleg aznap tizennyolc éves, vagyis épp férfivá érik... Hát lássuk... döngölő, húzós, pontos játékát időnként több hang fogásával fűszerezte, okosan támogatva ezzel a gitárt, amikor az éppen arra rászorult. A koncert után felmentem a felsőbb szintre, mivel a P.F.A. szetbontotta a helyiséget hangerővel, meg tudni szerettem volna az előző csapat nevét.


Másnap rákerestem a felhők között, hátha van valahol streamjük, mert kiváncsi voltam rá, hogy a kiváló ritmusszekció mellé mit tesz a gitár. És ja...
A bándi AMP Stúdió (Pallagi Atesz bunkere - Octobersun - megint csak kicsi a világ) bitang jó munkát végzett, a felvételen minden nagyon jól szól, így most már Tomival kapcsolatban is képben voltam. Szimpla hangszedős cuccot használ - mint a punkok általában - ez pedig nagyon jó a kosz szempontjából, és a szépen csilingelő magasak felől, viszont jobb hangosítást is igényel(ne). A hangfelvételen viszont szépen adja, mi több, visszavisz a hetvenes évek pszichedelikus világába, ami engem már megint kiütött.
Az igazi meglepetést viszont a szövegek adták. Gyakorlatilag szerelmes versek vannak itt megzenésítve, de a zene groteszkségéhez és agressziójához igazítva. Ha ezt valaki még így megcsinálja, azzal kezet rázok. A vérköpős üvöltés is nagyon üt, de ami igazán vagány az a beszédhang. Kicsit Müller Péter Sziámi tónusára emlékeztet, amikor még az U.R.H-ban túráztatta a gyanútlan füleket.
A szövegek tagolatlanul vannak leírva, amit régen nem szerettem, de most már értem-érzem ennek a lényegét, tessenek nézni: