Rendet kéne tenni végre a világba
ThrOes
This Viper Womb (2016)
Vannak olyan zenék, amik bizonyos szempontból rohadt idegesítőek, más oldalról viszont valami circulus vitiosus révén állandóan visszatérünk hozzájuk. Nekem a ThrOes lemeze teljesen ilyen. Egy ausztrál bandáról vagy inkább projectről van szó, Trent Griggs egyszemélyes zenei világáról. Vendégvokalistaként (kiegészítve a saját toroktépését) Jamie Ludbrooke szerepel még az anyagon és az amerikai Kevin Talley dobol, aki 2011-től bandatag. Ausztrália... Ez metalban mostantában a tömény brutalitást jelenti rendre... Itt egy kicsit árnyaltabb a kép... Meg az csak egy dolog, hogy Ausztrália, azon belül is Tasmániáról származik ez a monolit. A sziget épphogy kisebb Magyarországnál, viszont összesen alig több, mint félmillióan lakják... Egyszer olvastam valahol, hogy Ausztrália nem is létezik, csak kitalálták.
Tasmániában nincsenek koalák.
2005-ben alakult meg a project egyébként, a 12 évvel ezelőtti demó után ez a lemez az első teljes anyag. Csak semmi kapkodás!
De miért is érzem úgy, hogy nem tudok szabadulni ettől az anyagtól?
A monológ után úgy nyit a Permanent Midnight, mintha egy Stonehenge szerzemény lenne (igen, az egykori hazai progmetal bandáról beszélek). Mikor bejön az ének (?), természetesen ugrik a koncepció. A Shock To The Guts lebegtetett, ide - oda lépegetős basszerja nem egy kimondott metal aláfestés, de ahogy haladunk előre a cuccal, mind inkább észrevehető, hogy több dolog is előjön itt helyenként, amik tulajdonképpen inkompatibilisek a műfajjal. Kapunk viszont a dalban egy fantasztikus gitárszólót.
A Conscience Makes Cowards hatalmas ötleteket vonultat fel, igazi, ízig vérig Aesthetic Death istálós csapattól elvárható a légkör. Komolyabban előjönnek a hangnem-tervezős dolgok, mint az eddig hallottaknál.
Kiemelendő a Nowhere Else is. Ez tempójában egy kicsit húzósabb a többi tételhez képest. És itt már kívántam, hogy egy kicsit változzon az ótvar száraz károgás. A háttérvokál ezt kicsit adja is. A hangnemek változását is vártam, főleg az ez előtt hallható dal után. Megkaptam.
A címadó This Viper Womb ritka beteg szédelgéssel kezd be, majd jönnek a további betegebbnél betegebb ötletek, de alapjában a hangszerelés és a dalszerkezet segítségével a gyeplő végig a kézben marad. A dal vége felé van egy nagyszerű akkordváltás, és még némi thrashes riffelés is belefért. Érdekes fordulat történik a Lavish The Anguishben. Blast beattel indít, amire őszintén szólva nem számítottam volna ezen a lemezen. A basszer is leadja egy rövid időre kőmetal stílusra az inkább progos kitérőkből, amikkel eddig operált.
2012-től 2014-ig zajlottak a felvételek, majd két évet pihent a fiókban az alkotás, hogy aztán 2016-ban megkapja a masztert. Abszolúte nem vagyok digipakbuzi, de el kell ismerjem, hogy ez a kiadvány gyönyörű. Az Aesthetic Death 1000 darabban gyártotta le. A borítógrafika Trent Griggs és Kristy Griggs műve.
Tipikusan az elejétől a végéig értelmezendő album. Ez alatt azt értem, hogy ha csak 20 percet hallgatunk le róla, nagyon nem látjuk át a pályát. Bár hosszú, és nehéz anyag, nagyon megéri a vele való foglalkozást. Nyilván nem kezdőknek ajánlom, vagyis, akik tegnap döntötték el, hogy Rihanna helyett mostantól metalt fognak hallgatni, azok 15 percig fogják bírni, aztán a büdös életben hozzá sem nyúlnak a fém műfajhoz. Gyakorlottak viszont egy félelmetes zenei esszenciát fognak találni a This Viper Womb hallgatása közben.
Idehaza az NGC Prodtól szerezhető be.
A címadó This Viper Womb ritka beteg szédelgéssel kezd be, majd jönnek a további betegebbnél betegebb ötletek, de alapjában a hangszerelés és a dalszerkezet segítségével a gyeplő végig a kézben marad. A dal vége felé van egy nagyszerű akkordváltás, és még némi thrashes riffelés is belefért. Érdekes fordulat történik a Lavish The Anguishben. Blast beattel indít, amire őszintén szólva nem számítottam volna ezen a lemezen. A basszer is leadja egy rövid időre kőmetal stílusra az inkább progos kitérőkből, amikkel eddig operált.
2012-től 2014-ig zajlottak a felvételek, majd két évet pihent a fiókban az alkotás, hogy aztán 2016-ban megkapja a masztert. Abszolúte nem vagyok digipakbuzi, de el kell ismerjem, hogy ez a kiadvány gyönyörű. Az Aesthetic Death 1000 darabban gyártotta le. A borítógrafika Trent Griggs és Kristy Griggs műve.
Tipikusan az elejétől a végéig értelmezendő album. Ez alatt azt értem, hogy ha csak 20 percet hallgatunk le róla, nagyon nem látjuk át a pályát. Bár hosszú, és nehéz anyag, nagyon megéri a vele való foglalkozást. Nyilván nem kezdőknek ajánlom, vagyis, akik tegnap döntötték el, hogy Rihanna helyett mostantól metalt fognak hallgatni, azok 15 percig fogják bírni, aztán a büdös életben hozzá sem nyúlnak a fém műfajhoz. Gyakorlottak viszont egy félelmetes zenei esszenciát fognak találni a This Viper Womb hallgatása közben.
Idehaza az NGC Prodtól szerezhető be.
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
avantgárd black / doom metal
Értékelés:
Pont
: 9 / 10
Külalak
: Gyönyörű
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
| 1. | Permanent Midnight (04:54) |
| 2. | Shock to the Guts (07:16) |
| 3. | Dead Lights (06:41) |
| 4. | Conscience Makes Cowards (08:29) |
| 5. | Nothing Left for the Vultures (08:41) |
| 6. | Nowhere Else (06:52) |
| 7. | This Viper Womb (06:02) |
| 8. | Lavish the Anguish (05:15) |
| 9. | Feed It (06:31) |
| 10. | D.N.A. Corruption (06:00) |
Írta:
2017. április 15., szombat, 19:15
Facebook:
Whelm - A Gaze Blank and Pitiless as The Sun (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2017. április 9., vasárnap, 07:52
Kritika, Nagaarum @ 2017. április 9., vasárnap, 07:52
Koncertek
© 2001-2023 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
This page took 0.019 seconds to render