A The Brazen Bullban rendesen meg van szédelegtetve az a gitár, és pont, amikor már sok lenne, jön a következő tétel, a From The Trenches of Perception, amiben egy kicsit monotonabbra válik a dolog. Persze egyensúlyozva a stílusok között... ügyesen mérve tovább a fűszereket. Itt már érezhető, hogy az Esoterichez képes témákban egy kicsit mozgalmasabb dalszerzés megy. Tempóban is felette van, de csak pont annyira, hogy már ne nevezhessem a Whelm zenéjét funeral doomnak. 
Az előző tételben megjelenő gitárlebegtetés helyett itt egy kimértebb, okosan építkező szólóval vagyunk elkápráztatva.
A negyedik dalhoz érve (Perpetual Blindness) kezdtem úgy érezni, hogy egy kicsit sok nekem a doomból, és nagyjából a korong vesz is egy kis kanyart. A dalt az egyharmadánál erősen ledominálja valami csemballó szerű szintetizátor trilla, ami átúszik egy iszonyúan fémesen kitartott gitárhangba, onnan pedig egy atmoszférikus szólóba. A basszus alul röfög. Hatalmas megoldások ezek kérem... És még mennyire az elején járunk a dolgoknak...

A Delphine La Laurie vészjósló vonszolóval indít. Aztán hústépő üvöltözés és jön a várva várt kiállás. A kőmetalosok ilyenkor mennek a hűtő irányába, a magamfajta psy-rockon hízlalt hipszter viszont itt szabadul fel. De nem csinálom itt tovább az elijesztést. Ez egy kibaszott metallemez, a legjobb doom melódiákkal, a funeral doomot érintőlegesen, de attól mozgalmasabban. A dal befejezése pedig már-már a black metal jegyeit exportálva ütköztet a doommal, leginkább ének ügyben.
A The Wrecked Orchestrának jobb címet nem is tudnék elképzelni. Elhangolt pengetősökön és vonósokon lejátszott agymenésről van szó, ami tényleg egy hajóroncsot idéz, amint a szellemek között reszketünk. A két záró dal maga a pusztulat és súly, de nem lövök le minden poént...

Az ének sokszor emlékeztetett a Gorefest torok Jan-Chris de Koeijer által művelt dolgokra, és a második dalban az említett banda lassú megnyilvánulásai is tetten érhetőek. Valahogy mégsem tudom a death metal jelzőt odatenni. Más ez a zene.

Megszólalás... Csont profi... (EarPlug Studio - Koppenhága) Kifejtsem? Nem. Helyette a borító. 12 oldalas booklet. Az olajfestmény, ami a grafikai kivetülés alapja a 2005-ben elhunyt lengyel festő, fotográfus, szobrász Zdzisław Beksiński műve... fantasztikus. A celofán borítón pedig egy fekete Whelm cimke talált helyet.

A szabályok értelmében nem küldhetem az anyagot Hangpróbára, mivel több, mint egy éves... Azok alól meg sajnos én sem bújhatok ki. Pedig de megtenném... Egy rövid ajánló helyette: Akik szeretNÉK a funeral doom dallamvilágát, de utálják a vontatottságát, és a kvázi eseménytelenségét, azoknak ez a lemez bejöhet, lévén, a tempó menetelősebb, de még doom kategória, a hangzás és a témák viszont hajaznak kicsit a temetői műfajéira.

Kiadó:

Aesthetic Death

Forgalmazó:

NGC Prod

Stílus:

doom / sludge metal / post HC

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2017. április 9., vasárnap, 07:52

Facebook: