Oaken
King Beast (2016)

Mikor az év végi top20-as listámat állítom össze, mindig rámegyek a Hang-Súly oldalra, hogy az ismeretlenebb hazai együttesek kiadványaival kapcsolatban is legyen információm, és ne kövessem el azt a dolgot, amit gyakorlatilag az összes "független" magyar rockzenei portál összes firkásza... Szavazok valami ismert csapatra, oszt jó. A többi meg bassza meg... Nagy tisztelet a kivételnek.
Ary évről - évre lelkiismeretesen gyűjti a hazai metal megjelenéseket, aminek a rockmédia nálunk besült, egy pólusba mutató működési módszere miatt alig van értelme, hiszen elég jó eséllyel meg lehet tippelni, hogy ki milyen díjat nyer. A rock/metal szakmai újságírás mára ugyanúgy működik, mint a popzenei... DE IGEN! Ugyanúgy!!!
Szóval, ahogy lapozgatom az idei megjelenéseket, látom ám ezt a furcsa sárga borítót a februári cuccok között. Google => "oaken bandcamp".
Csak ennyi volna...


Elnézést kell kérnem a csapattól, hogy ezt pont az ő cikkjükhöz okádtam ide, de ha egy zenekultúrában fejlettebbre nevelt országban élnének, már születnének róluk a jobbnál - jobb kritikák.

Nem mutatnám be a zenekart, mert rövidesen úgyis csinálok velük interjút, ott kitérünk erre is.

Az első gondolatom, mikor megszólalt az anyag az volt, hogy végre egy hazai metalhorda, ami tud egyszerre brutális lenni, de közben halad is a korral. Valljuk be: idehaza nem döntögetnek a hasonszőrű formációk korlátokat. Amelyik mégis, azt a kutya sem ismeri. A durvulat alapjában véve nem újdonság, a halálhörgés sem, az viszont figyelemre méltó, hogy az Oaken képes hosszú percekig egy hangot tartani egy dalban, ne adj Isten ambient betétekkel operálni. "Jaj, azt nem szabad, különben nem ír rólunk egyetlen nagyobb médium sem itthon." "Jaj, azt nem szabad, különben nem ugrálnak majd a srácok a színpad előtt." "Jaj, azt nem szabad, különben rossz pontokat kapunk a kritikákban."
Most komolyan, ha valaki metalzenésre adja a fejét, mit foglalkozik ezekkel a dolgokkal? A metal legyen már mocskos, durva és nyers, nem? G, L, D, G, F ezekkel a zene alapján nem sokat foglalkozik, és ez számomra nagyon szimpatikus. Igen, ők a tagok lennének. Természetesen az átlag metalfejeknek elképzelhetetlen, hogy egy hét és fél perces dalnak öt perces felvezetője legyen, ebből is látszik, hogy nem ők a célközönség. Sőt, olyan szinten pofátlanok a dalszerzők, hogy még szintetizátort is mernek alkalmazni. Női ének!!!! Kiakasztó!


Hasonlítsam az Oaken zenéjét valami máshoz? A lassabb postos részeknél a Redwood Hill ugrott be. A dán varázslók lazasága itt is tetten érhető. Amikor tekernek, akkor meg a Lord Mantis úthengerét éreztem feltűnni a kanyarban. Amin szerintem lenne még értelme húzni, az a hörgés. Egy kicsit egysíkú, bár női hang is csatasorba van állítva ugyebár. A hangzás rombol, pont azt adja, amit kell.

Az album bakeliten jelent meg a rémesen hülye nevű német kiadónál, az Alerta Antifascista Recordsnál. A harmadik hallgatásnál jutott el az agyamig a műfaji megnevezésnél feltüntetett "punk" szó. Ennek tudatában már valamelyest érthető... Én viszont nem sok punkot érzek ebben, ami csak egy dolog, de átküldtem az anyagot Empnek, és tetszett neki. Ez pedig garancia rá, hogy nincs benne punk.

Nem hinném, hogy az átlag hazai webzine firkász sokat jár a Fémforgácsra, és az olvasóközönségük sem, mivel a Fémforgács mindig is kilógott a sorból, de ha közüllük legalább egy is meghallgatja ezt a lemezt, már elértem, amit szerettem volna...
Nagyon oda lett téve!



Oaken_King_Beast_2016
Kiadó:
Stílus:
brutal post metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Monastery (10:09)
2.Killing Fields (07:35)
3.The Hyena (08:43)
4.Damnatio Memoriae (11:31)
Írta:
Nagaarum
2017. január 15., vasárnap, 16:31
Facebook:
Oaken turnébeszámoló a basszer Golyó tollából
Interjú, Nagaarum @ 2017. május 10., szerda, 12:52
Beszélgetés az Oaken bőgős Golyóval
Interjú, Nagaarum @ 2017. február 13., hétfő, 09:56
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render