1. | Walls of Jericho |
2. | Ride the Sky |
3. | Reptile |
4. | Guardians |
5. | Phantoms of Death |
6. | Metal Invaders |
7. | Gorgar |
8. | Heavy Metal (Is the Law) |
9. | How Many Tears |
pandeamonium | 2016. november 15., kedd, 21:45 | |
Csatlakozott:
2014. március 15. Hozzászólások: 14
|
Az I Want Out power metal lenne? Na, ezt sem gondolom, szimpla happy metal, semmi súly, erő, energia nincs benne. Persze ettől még kiváló szám, akarcsak az Eagle, no, de a Keepereket nagyon szarul keverték anno, pont a dög veszett ki a hangzásból sajnos. A power metal számomra a Metal Church, a Sanctuary/Nevermore, a Helstar, az Innerwish, a Lord vagy a Vicious Rumors. A Helloween inkább a Better Than Raw óta kacérkodik a powerrel egy-egy dal erejéig, mi több, a 7 Sinners az egyik legsúlyosabb alkotásuk. A legviccesebb, amikor a Wisdom-, Hammerfall-féle, limonádé HM bandákra aggatják rá az euro power metal címkét. |
|
pandeamonium | 2016. november 15., kedd, 20:39 | |
Csatlakozott:
2014. március 15. Hozzászólások: 14
|
Ne viccelj, a The Bellnek semmi köze a speed metalhoz, a Helloweenhez pedig végképp! Egy rém arctalan, unalmas album lötyögős középtempóban, nem is értem hogy jönnek ide?! |
|
pzoltan | 2016. november 8., kedd, 08:26 | |
Csatlakozott:
2015. november 12. Hozzászólások: 22
|
Azért az sem szabad elfelejteni, hogy az EU powernek egyik fő jellemzője a sebesség, amely műfajt a Helloween alkotta meg. Tehát lényegében arról van szó, hogy a speedes elemek legalább annyira az EU power fő ismérvei, mint az Iron Maiden ikergitárjai. Most így hirtelen próbálok bármelyik általam kedvelt EU power bandától keresni egy olyan albumot, ami semennyire nem speedes, de igazából nem tudok még csak felidézni sem. Úgy alapvetően a német heavy metalra jellemző a gyorsabb tempó (már ha csak az ősök őséről, a Fast as a Shark-ról beszélünk is!) valamint a dallamosság. A Grave Digger, a Scanner (mondjuk náluk az első album a speed, aztán jönnek be a poweresebb hatások) vagy, hogy a méltatlanul elfeledett nagyszerű underground klasszikus, a Stranger "The Bell" című lemezére utaljak hirtelen. Ugyebár a speed metal meghatározása szerint "gyorsan játszott heavy metal" és pontosan ez hallható a Helloween EP-n és a Walls of Jericho-n is. Már beköszönnek azok a stílusjegyek, amikből így utólag már látjuk, hogy a tényleges európai power előfutára volt (Guardians, How Many Tears), de a tényleges powert az Eagle Fly Free vagy az I Want Out testesíti meg tökéletesen. Ebben keresendő a Helloween műfajteremtő ereje. Tulajdonképpen ezeknek a magjai már az első két kiadványon is jelen vannak, de akkor még egyértelműen speed metal a játék neve. Az már persze más, hogy ez később az általam olyan nagyra tartott Deris nevével fémjelzett korszakban szintén megmaradt, hiszen a sebesség - a fenti okok miatt is - legalább annyira része az EU powernek, mint a többi, nagyon markánsan alakot öltő stílusjegy (legyen szó akár a gyakori duplázóról vagy a fülbemászóan dallamos refrénekről). Ha belegondolsz, igazából szerintem te sem tudsz olyat ma ismert EU power bandát mondani, akiknél ne lennének meg ezek. Bár én nem kifejezetten szeretem, de ott van a Rhapsody, a Blind Guardian, a Stratovarius, aztán a Freedom Call. S aztán ott a Gamma Ray, amit szintén imádok! Szélsebes, speedes, de mégis power az egész. Tele van mind gyors nótákkal, de igazából a karcosság az, ami hiányzik belőlük - a Gamma Ray-ből értelemszerűen nem. Ez megvan a Walls of Jericho-n és persze szinte minden további Helloween albumon (a Pink Bubbles és a Chameleon most kivétel), de a dallamokból a kislemezen és az első nagylemezen közel sincs annyi, mint a későbbi mutatványokon - azok már power, ugye. |
|
pandeamonium | 2016. november 8., kedd, 02:35 | |
Csatlakozott:
2014. március 15. Hozzászólások: 14
|
Jó kis írás, csak úgy süt belőle a rajongás, tetszett! Viszont ezzel kevésbé értek egyet: "Mindezt úgy, hogy a csapat tisztán speed lemeze kizárólag ez, a bemutatkozó album volt." Itt sem mindegyik dal speed metalos, bár nyilván azok dominálnak: ha a bónusz Judast nem számítjuk, akkor 9 számból "csak" 5 tisztán gyors, hisz a POD-nek csupán a szólórészében van egy hosszabb tempóváltás. De pl. a Rabbit lemezen 12-ből 7 speedes, ami az arányokat tekintve elég markáns. Ugyanígy a Straight 13 tétele is 8 gyors darabbal büszkélkedhet. Sőt, kis túlzással a Pink Bubbles is egy egész szapora album (a slágeressége ellenére!), mert ugyan kizárólag a Someone's Crying a trad. speed himnusz, ám összesen a 11-ből 7 bőven gyorsnak számít. Az azonban igaz, hogy talán a Helloween EP/Walls-páros hangzása volt a leghorzsolóbb a teljes diszkóban, e kettő állt a legközelebb a korabeli thrash metalhoz, és ebben nagyban közrejátszott Kai nyers "kappanéneke" is. |
|
pzoltan | 2016. november 2., szerda, 17:12 | |
Csatlakozott:
2015. november 12. Hozzászólások: 22
|
Köszönöm szépen a kedves véleményeket! Öröm látni, hogy nektek is olyan sokat jelent ez az album, mint nekem - mondjuk én elvakult vagyok az egész bandával kapcsolatban! hehe! Minden Burning Sun lapszámban akad egy ilyen cikk, a mostaniban épp a Time of the Oath van terítéken, illetve a következőhöz is elkészült már. Az még egyelőre titok. facebook.com/burningsunzine |
|
mike666 | 2016. november 2., szerda, 10:36 | |
Csatlakozott:
2009. május 19. Hozzászólások: 487
|
Kb 8-9 lehettem, amikor iskolai farsang ürügyén vetettem anyámmal egy Helloween pólót, és az eladó ránksózta mellé a Walls of Jerichót is ilyen magyar hamis kazettán. Hónapokig azt hallgattam utána. Azt hiszem, Hurrikán volt a bolt neve. |
|
Dina Ivory | 2016. november 2., szerda, 08:07 | |
Csatlakozott:
2015. augusztus 6. Hozzászólások: 1312
|
Nagyon jó,érdekes átfogó írás a Helloweenről és a bemutatkozó nagylemezükről!! Első "találkozásom" a zenekarral annyi,hogy tizenéves koromban a társaságunkban volt egy srác aki nagy Helloween őrült volt ,ha emlékem nem csalnak még Helloween pólója is volt!Nekem csak átmásolt kazettáim voltak Még több ilyen hasonló írás jöhet |
|
Armand | 2016. október 31., hétfő, 16:05 | |
Csatlakozott:
2016. május 7. Hozzászólások: 149
|
(b) (b) \m/ \m/ \m/ \m/ \m/ \m/ \m/Bolyhos képű kiscsikó korunkban az ilyen zenék (Anthrax: Among The Living, Testament: The Legacy, Paradox: Heresy, Forbidden: Forbidden Evil, Stormwitch stb…) hatására kezdtünk el „zene” bohóckodni. Nekem tőlük a Keeper Of The Seven Keys I-II. viszi a pálmát, főleg az I. Hogy azt mennyit hallgattuk. El is morzsolok egy könnycseppet a söröm mellé Az írás meg klaffa. \m/ \m/ (b) (b) (b) |