Astru most megjelenő Az Egy Álmai c. albumával egy fejezetét zárta le sötét, önkifejező post armageddon black metal projektjének. A mester ezen anyaga egy bizonyos harag időszak utolsó tétele. Ami a 2013-as Solve Et Coagula albumának groteszk lecsupaszított, a magát Istennek hívő, mindenekfelett álló ember gyűlöletével kezdődött.
 

Az Egy Álmai főkoncepciója Szabó Lőrinc azonos című versének sorai alkotják. E köré építette újabb társadalom-, s egyben önkritikus, önértékelő torz, zord, extrém hangulatú poszt death/black diszharmonikus zenei kompozícióit.
 

Eme monológ sorok vibráló - Az Egy Álmai (Intro) - bevezetése után torz ridegségükkel rágják bele magukat fülembe a Rozsda prog/death metalos szaggatási. Érdekes, hogy a dalban akarva, vagy akaratlanul megint feltűnik az a Bartóki (A kékszakállú Herceg vára), klasszikus kettő-négy ˝cammogás˝ kompozíció, ami már korábbi albumain, illetve más projektjeinek dallamaiban is észrevehetőek voltak. Az ezt követő Álmatlanság I-II-II. ciklusának tempói tovább fokozzák a tőle megszokott expresszionista komor prog-jazz, prog-death, art-rock, post-balck metal káoszának audiovizuális hánykolódását, amit viszonylag lazábbra vett a Megszelídíthetetlen, valamint a Hypocritia komor death doom rituáléinak fémes nyújtásaival megtört utópisztikus suttogásaiban. Az album további dalai - Álomhatár, In Gonorrhea Veritas, Justizmord - is ezen a komor belső sötétség szálon dominálódnak tovább, itt-ott feltűnnek bennük korábbi Whoredizel projektének egy-egy sztóneresebb riff-hasonulásai, valamint experimentális elektro-space vibrálásai, amiket Az Egy Álmai (Ountro) morzsalék szavai zárnak.

Kiadó:

szerzői

Stílus:

experimental post death black

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2016. június 16., csütörtök, 11:27

Facebook: