Ha egy lemezről csak a külsőségek alapján kellene eldöntenem, érdekel-e, akkor a Plutonium 2016-os Born Again Misanthrope nevezetű lemeze egészen biztosan a polcon maradna. Bár csillog is, meg fekete is, de a kopasz, monoklisra festett fickó koponyával, Hamlet-lennivagynemlenni-pózban némiképp gagyi. Ezt pedig sikerült is fokozni azzal, hogy a bookletben nem dalszövegek, hanem valami magvasnak szánt gondolatok állnak, valamint a művész úr filmcsíkban egymás mellé tett szeflijei jobbról, balról, szemből, profilból, elmerengve, pajkosan, vagy nem tudom (megtekinthető Facebookon a produkció borítóképeként). A legjobb mégis a lemez maga, amin az úriember meglepett? szigorú? rémült? szatír? arcot vág, és a CD-n lévő lyuk pont az egyik szeme (ezt is meg lehet nézni FB-on, mert van egy kis video, ahogy valaki megmutatja). Nemár.


Szerencsére a svéd industrial black metal zenekarról nem muszáj ez legyen az ember első benyomása, mert letett(ek) az asztalra már két nagylemezt a 2003-as megalakulás óta, amelyeknek valamennyi visszhangja is volt, például Metal Archives leírások alapján, amik nem is olyan rosszak. Sőt, itt a fémforgácson is van ismertetője mindkét nagylemeznek. Viszont a már említett FB oldalt összesen kedvelték 237-en, ami ugye nem sok, de fogjuk ezt arra, hogy magára valamit is adó blekker nem Facebook lájkokkal fejezi ki szimpátiáját. Vagy, hogy a zenekarnév nem éppen kedvez annak, hogy az oldalt az ember megtalálja. Plutonium. Nem derül ki, honnan jött a név, de hát nehéz elem, emészteni is nehéz, atombomba, végülis meg lehet magyarázni.
A 2016-os lemez kiadásakor a Plutonium már egészen biztosan egyszemélyes projektként működött, a múltban nem mindig, bár mindenkor MR J kreativitásának megtestesítése volt a cél. A lemezzel megküldött leírásban tulajdonképpen csak közhelyek vannak, például, hogy jelen albumon a hallgatóság érezni fogja, hogy ugyanazon személy munkája, mint a korábbiak, de azért ez már mégis egy lépés egy következő szint felé – szerencsére ezt nem is ragozták túl hosszan.

Rátérve az érdemi tartalomra, a kilenc számot tartalmazó lemez érdekes zenei utazásra invitálja a hallgatóságot. Az erőteljes felütést, amivel a címadó dal indít, hamarosan megtöri egy elektronikus betét, ami kissé színházias hangulatot kölcsönöz az egésznek, ami a teljes album alatt visszatérő elem lesz. A második szám a leghosszabb és legunalmasabb is, amibe nem igazán sikerült semmi pluszt csempészni – legalábbis a többihez viszonyítva. Az Inverted Panopticon Experience ellenben hozza, amit a címe ígér, elborult, sötét és ijesztő – csak lezárni nem sikerült, ami szerintem nagy hiba. A hirtelen kezdődő Casque Strength újabb szélvésztempós darálás 7 percig, amiből nekem az jött le, hogy minden második szám ilyen lesz (szerencsére nem). A Masque of the Green Demon igen horrorisztikusra sikerült, ebben is megjelenik a már említett színpadiasság és nagyjából a szám hossza is igazodik ahhoz, mit bír ebből a tempóból és ebből a nyomasztó hangulatból az ember egyszerre elhallgatni.



A Renuntiationem akusztikus, kései Bathoryt idéző melankólikus darab, amelynek legfeljebb a sötét hangulata emlékeztet rá, hogy azért metalt hallgatunk mégis. Ebből a gödörből már kizárólag egy pörgős számmal lehet kijönni, amit meg is kap az ember rögvest. Aztán a vicces és reflektív című Alice in Plutoniumlandről (amelynek alcíme visszautal az előző két lemezre, azokon is volt egy-egy Two Minutes Hate) az ember azt gondolná, itt biztosan letépik majd a fejét a szélvészriffek, helyette ez is egy instrumentális, kizárólag a hangulatával nyomasztó szösszenet. A befejező dal megintcsak a pörgősebb fajtából való, amit nyugodtan tudnék ajánlani nem csak az industrial, hanem simán a pörgősebb black metal kedvelőinek is, épp csak a kis – sehogy oda nem illő – elektronikus betét fogja megzavarni az összképet a szám közepén, ez érdekes egy ötlet volt, a gitárszóló és a művonós lezárás szintén.

Végső soron pozitív csalódás volt a Plutonium lemeze, a külsőséghez képest abszolút, bátran ajánlom mindenkinek – méghozzá azzal, hogy a zenekar bandcamp oldalán a teljes lemezt meg lehet hallgatni. Hajrá.