Doomsday (2015)


 
     Egészen 1998-ig nyúlik vissza az angol Iron Void zenekar története, amit több pihenéssel és projektezéssel is megszakítottak. Az élő felvételekkel, demókkal tarkított életút megtöréséig egészen tavalyig kellett várni, mikor ugyanis megjelent bemutatkozó, a banda nevét magán viselő Iron Void c. bemutatkozó anyaguk. A lemez egész jó fogadtatásban részesült, de erősen érződött rajta, hogy nem mindig tudtak mit kezdeni az adódott lehetőséggel, ennek szöges ellentéte lett szerencsére a rendkívül sablonos nevű Doomsday. A borítóra pillantva azt hiszem rögtön nyilvánvalóvá válik, milyen területen éli ki szenvedélyét az angol trió, ez pedig a tradícionális, heavy/doom metal. A zenekar olyan nevekkel emlegethető egy csatasorban, mint az idén rövidke, könnyen emészthető lemezzel jelentkezett legendás Pentagram, Witchfinder General, vagy természetesen a Black Sabbath. Régimódi, dohos doom változatos tempóban, jó kis riffekkel telepakolva. Ebben az évben eddig eléggé pangás volt ebben a műfajban, sok be nem váltott ígéretet kaptak a hívek, ezért érdemes próbát tenni a banda új kiadványával. Természetesen a megváltástól és kiugrástól még messze áll Steve Wilson (ének, gitár) zenekara, de kellemes perceket ígér mindenkinek, aki megadja nekik az esélyt. Az album közel órás játékidejébe összesen 11 új dalt préseltek bele, így rögtön látszik, hogy a dalhosszokra vonatkozó megalomániában kevésbé szenvednek, mint hasonló körökben mozgó társaik manapság.
    A címadó Doomsday epikus lassulásával nyit a lemez, aminek egyetlen gyengéje a műfajé is egyben, Wilson hangja nem elég hozzá, hogy belekarolva a hömpölygő riffekbe magával ragadjon. Ezt leszámítva kellemes nyitás egy egészen pofás, múltidéző gyorsulással és szólóval. A lemez kereteként szolgál a dal, mivel ugyanilyen hosszúsággal csak a záró Upon The Mountain bír, ahol meglepő módon még a vokalizálás is megfelelően működik. A két monstrum között jóval szellősebb tételek helyezkednek el, ilyen az akusztikával nyitó, jól sikerült Path To Self Destruction, aminek hallgatása közben a Pagan Altar egykori világa is megjelent előttem. A jól eltalált hangzású dalok többsége erősen hajaz a 70-es évekre, az egészen maradandóra sikerült refrének közötti ének pedig a stoner metal világát képes megidézni. A motorosoknak is javára válhat a The Devil’s Daughter középtempójával, szintén jól sikerült szólójával. A Lost Faith keményít vissza leginkább a nyitáshoz és lassul le bólogatós, Candlemass közeli sebességre, a zenéhez kapcsolódó ének azonban ezt is bebetonozza a másodvonalba. A Gates Of Hell, Eye For An Eye, The Answer Unknown az Argus, Sinister Realm, The Gates Of Slumber fémjelezte heavy/doomra hasonlít leginkább, úgyhogy befigyel egy nagy adag hard rock, NWOBHM hatás. Az egyensúlyt a Colosseum és a Fire Nerve állítja helyre, a már említett Upon The Mountain sötétsége előtt pedig a rövid King Of Utopia c. dallal tarthatunk házi doom karnevált.
    Nagyot lépett előre az Iron Void, már majdnem komolyan vehető a színtéren, mindezt pedig egy évvel az előző lemez után. Ha a minőségi emelkedés folytatódik és persze zenélni is lesz még kedvük, érdemes lesz foglalkozni a zenekarral. Ebben az ínséges esztendőben pedig kifejezetten jól esett a Doomsday, de valószínűleg csak addig marad a lejátszóban, amíg nem jön a Magic Circle kettes lemeze… 
Az album és a zenekar eddigi kiadványai meghallgathatók a zenekar bandcamp oldalán.

Iron_Void_Doomsday_2015
Kiadó:
Stílus:
heavy/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Doomsday
2.Path to Self Destruction
3.The Devil's Daughter
4.Lost Faith
5.The Gates of Hell
6.Eye for an Eye
7.The Answer Unknown
8.Colosseum
9.Fire Nerve
10.King of Utopia
11.Upon the Mountain
Írta:
boymester
2015. október 29., csütörtök, 19:24
Facebook:
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.059 seconds to render