Zeng (2015)
Kimondhatatlanul vártam már azt a percet, mikor a debreceni, black metalt először gyökeresen megújító, majd hatalmas lépéssel megváltozó Neokhrome, akarom mondani Perihelion új anyagot jelentet meg. Végre elérkeztünk ehhez a pillanathoz is, mohón vetettem hát rá magam az anyagra.

Az utóbbi időben a zenekar jelentős változásokon ment át. Természetesen a leglényegesebb az eredetileg Peter D. Maniak által kitalált név elhagyása volt. Egyetértek a tagokkal; ez egy logikus lépés volt, a korábbi tapasztalatok mélyen ráragadtak a banda aurájára. Új kezdéshez új név kell, ez így helyes. Ám, ha ez nem lenne elég, az elvetemült atmoszférikus black metal életérzést felváltotta egy kifejezetten művészi zenei megközelítés, melyhez úgy érzem, fel kellett nőni. Most érkezett el az ideje, hogy a gyümölcs beérjen. Most már szüretelhetünk.



Eme nagylemez a Zeng címet viseli magán. Az artwork-öt Costin Chioreanu készítette a fiúknak, aki többek között olyan bandáknak is tervezett már albumdesign-t, mint az Arcturus, Primordial, Einherjer és még sorolhatnánk.

Magán a korongon nagyon sok Borknagar-os/Thy Catafalque-os elemmel kevert absztrakt, művészi tételt lelhetünk, ám nézzük szép sorban, miről is szól a Zeng.

A Tündöklés fogad elsőnek bennünket, ez egy instrumentális felvezetés, melynek a végén Gyula azért kiengedi egy szusszanásnyit a hangját. A Vég se hozza el erős indítására azonban egyáltalán nem számítottam, mondhatni arcon vert. A kiváló, dallamos ének ellenére is elementáris erővel cseng ki belőle a blast beat, a súlyos, összetett riffek, mely mégis egy kellemes, jól emészthető egyveleget alkot. Sűrű váltások, kisebb kiállások; már itt hihetetlenül pontos a dalszerkezet. Elsodró, tiszta üvöltések tarkította vágtázás egy megzabolázatlan Hélium-gömb irányába. Jól érthető a dalszöveg, az egész összecsengése pedig annyira mesteri, hogy ha akarnék se tudnék belekötni. De persze nem akarok. A szám egyébként a vége felé elég melankólikus fordulatot vesz, örvénylő gitárjáték és változatos dob kísér utunkon.

Elevenen indul meg a Felemészt a tér is. Rögtön a legelején belassítás, aztán kényelmes középtempóban énekli el nekünk Gyula a hasadó tér rejtelmeit. Ő nem az a fajta énekes, mint Vortex, ne erre tessék számítani tiszta ének alatt. Sokkal inkább olyan nekem sokszor, mint egy sokat megélt népdalénekes, aki inkább gitárt ragadott, hogy azzal mesélje el nekünk történeteit univerzumunkról. Középtájt azért ismét kapunk egy kisebb blast beat-es vágtát, mely remekül kiegészíti az amúgy lassabb tételt. Kiváló átvezető szám.


Kaotikus menetelés képében következik a Végtelen kék, melyet Gyula hangulatos kis dúdolása indít meg enyhén melankolikus, talán már-már szomorkás érzésvilágával. Csüggednünk nem kell azonban, itt is hamar felgyorsulnak a dolgok, irgalmatlan reszelés és dob katarzis emeli meg néhány dimenzióval a szöveg mondanivalóját. Itt már egyre biztosabban éreztem egyfajta népies hatást az énekben, nekem kellemesen csengett.

Sokadszorra is nagy meglepetés számomra az Égrengető, melyhez egy príma klip is készült... tessék megtekinteni alább. Most, hogy már az egész anyagot megkaparintottam, teljesen más érzésvilágot szólaltat meg a kiemelt basszussal számomra, a visszhangosított gitárjátékkal, a tamokon ritmikusan játszó Barnával karöltve, mint az anyag többi tétele. Mikor először láttam a klippet és hallgattam a nótát, picit Cure-os volt a hatás, ilyen őszi idő táján pedig nagyon erősen átérezni azt az eszenciát, amit magában rejt a dalszöveg. Félidőnél csinosan begyorsul a tempó, egy agytépő blast beat-es témában kiteljesedvén. Nagyon erős érzelmeket, gondolatokat ébresztett bennem, all time favorite lett.

Az Űzött kicsit gonoszan induló reszelése az űr hideg szorítását idézte nekem, melyet a különböző, valószínű zeneszerkesztő programokkal rákevert effektek tovább erősítettek. Sejtelmes, hitehagyott ének zakatol a tétel feléig, onnantól viszont egy erős My Dying Bride-os melankólia köszönt rám, mely mégis egyedibben csengett. Mondhatni Perihelion-osan. Azért egy-két sötéten csengő hangot elrejtett Gyula a tételben, legnagyobb örömömre.

Kezdés tekintetében a Hajad szél kissé furán csengett, olyan érzésem volt tőle, mintha egy másik anyagról származna. Szerencsére azonban hamar visszatér a dal a megszokott formulákhoz, melyből nagyon jól tudnak matekozni. Aztán váratlanul lendületesebbé válik a tétel, no azért nem esztelen darálásra kell gondolni, már majd'hogy nem rádióbarát módon oldotta meg a Perihelion ezt a váltást.


Utolsónak a Széthulló színek zeng fel, ahol újra találkozhatunk a blast beat-et és avant-garde életérzést egybemosó komplex megoldásokkal. Súlyos érzelmeket mozgósít meg az emberben ez az egyveleg, könnyen szentimentálissá is válhat tőle bárki. Jó helyre lett ez is berakva, mivel kicsit amolyan 'elköszönős' lett a vége felé a szerkezet, le is lassul, majd végleg elhalkul a Zeng.

Az egész anyag minősége profi, szavakat nem lehet találni rá, mennyire jól keverték ki a hangzást. Úgy szól minden, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Változatos megoldásokkal variáló, erőteljes, mégis kissé melankolikus lett számomra a Zeng.

Ami kissé rosszul érintett, hogy a játékidő kevés, bár lehet ez csak az én kínom, épp ezért ilyen csekély dolog miatt nem fogok pontot levonni egy mesteri alkotás értékéből.

Én csak őszintén gratulálni tudok a debreceni társulatnak, hiszen ismét megmutatták, mire képesek. Változtak, csiszolódtak, evolválódtak, ám profizmusuk cseppet sem lankadt, élvezet volt hallgatni a Zeng-et.

Ez ismét jó lett, fiúk!

Perihelion_Zeng_2015
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Avant-garde/Post-rock Metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Tündöklés
2.Vég se hozza el
3.Felemészt a tér
4.Végtelen kék
5.Égrengető
6.Űzött
7.Hajad szél
8.Széthulló színek
Írta:
Xhavael
2015. október 6., kedd, 06:48
Facebook:
9000Sanyi 2015. október 7., szerda, 12:51
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1764
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én is hallhattam az anyagot.
Bár számomra még a Nap fele néz EP jobban tetszik, talán az egységesebb, kissé VHK-s megközelítése miatt, a hallgatásról hallgatásra jobban tetszik a Zeng is.
Hatásos elegye a post-os, ambient jellegű dolgoknak és a direktebb megoldásoknak.

Az Égrengető jelenleg a kedvenc, de lesz még néhány kedvenc úgy érzem.
--
9000Sanyi
ZeroVoid 2015. október 6., kedd, 18:51
ZeroVoid
Csatlakozott:
2014. december 30.
Hozzászólások: 180
Magyar színtérről én ezt a lemezt várom legjobban az idén, nem ám a Thy Catafalque-t... |-D
McFrost1977 2015. október 6., kedd, 08:50
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Egyszerűen: KELL!
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.063 seconds to render