Vladislav Shahin és Alexander Glavniy kapcsolatának kezdetei egészen 1998-ig visszanyúlnak, amikor a Vae Solis nevezetű ukrán black hordában egymásra leltek, persze lehet, hogy már 5 évesen együtt pecáztak a Dnyeper partján, de ennek írásos bizonyítékára nem leltem. A két zenész a demókig jutó zenekar mellett, egyéb segítség nélkül hozott létre egy saját projektet, aminek legfőbb célja My Dying Bride és Anathema szerelmük határtalan kinyilatkoztatása a világ felé, ezt Autumnia névre keresztelték. A duó, ahol Shahin kamatoztathatta dalnoki képességeit, Alexander pedig rászabadulhatott minden hangszerre, összesen két teljes albumot hozott tető alá, egyet 2004-ben In Loneliness of Two Souls címmel, két év múlva pedig ennek egyenes folytatását, a By the Candles Obsequialt. A 2009-es O’Funeralia után Shahin felhagyott az Autumnia ápolgatásával és másik, azóta már több lemezes Mournful Gust nevű projektjére szánta szabadidejét, így a zenekar voltaképp megszűnt, legalábbis tetszhalott állapotba került. Napjainkban Alexander próbálja élesztgetni élő fellépésekkel és a Human Collapse énekes Andriy Tkachenko segítségével, de új produktumot még nem hoztak össze közösen.
    Nem is lenne a feltámasztás egy utolsó gondolat, figyelembe véve, hogy az igencsak alulértékelt, mára már nehezen beszerezhető első két lemez igazi melodikus death/doom csemege, időnként egy kis funeral doomos belassulással, minőségi hörgéssel és érzelmekben gazdag, panaszos, tiszta énekhanggal. Ugyan mindent a stílus szabálykönyve alapján követnek el mindkét kiadványon, jó 5-10 évvel lemaradva a stílus fő áramától, aki a műfajt szereti, az nem lőhet mellé velük. Hol is tudhatnák ezt jobban, mint a Solitude Records háza táján, ahol most új, tetszetős köntösbe bújtatva, egyet fizet kettőt kap alapon kiadták ezt a bizonyos két albumot ötletes, Two Faces To Autumn címmel.


    Az anyag kétséget kizáróan hiánypótlóként látott napvilágot, semmiképp a depresszióba hajló, mizantrópikus lemezekkel most ismerkedőknek szánva, mivel a dupla lemezes kiadvány majd két órányi ólom súlyú rothadást, magányt és fájdalmat zár magába. Még én is külön-külön hallgattam meg a két lemezt, amik tényleg annyira egyenes ágon kapcsolódnak egymáshoz, hogy simán el lehet adni egy nagy levegővételnek is. A hosszabb szerzemények sajnos az akusztikus betétek, szellemvilágot idéző hangzások és billentyűk ellenére igen unalmassá tudnak válni, szerencsére ilyenből nem kapunk sokat és ha az ablakon kitekintve a rothadó őszi miliőbe tudunk kapaszkodni, akár még élvezhetjük is őket, ilyen például a funeral doomos At Eternal Parting, vagy az …And The Life Dies Away… . A többi, 10 perc környéki dal végig hangulatos és egyenletesen hozzák a várt minőséget, kiugrónak talán az In Sorrow And Solitude című opuszt nevezhetjük, ez a dal gyakran visszatér a lejátszómba már nagyon-nagyon régóta. Érdekes dal a With Wailing And Lament is, amiben a tiszta ének női hanggal párosul, létrehozva egy atmoszférikus, kissé gótikus zenei egyveleget, ami ugyan kilóg az összképből, de hangulatilag tökéletesen passzol ebbe az őszi tájképbe. A pillanatnyi ellágyulást ettől függetlenül a Bitterness Of Lossal is ellensúlyozzák, ami mindennek nevezhető, csak nyugtatónak nem.

    Aki kedveli az efféle sötétséget, hangulatot, annak mindenképp érdemes bepróbálkoznia ezzel a kiadvánnyal, mert olyan, mint a megbundázott mérkőzés, nagyon nem nyúlhatunk mellé. Ezek a lemezek a maguk idejében is minőséget képviseltek az undergroundban és a szavatosságuk is garantált ennek köszönhetően. A Two Faces Of Autumn egyébként a világ elől sincs elzárva, akinek van szabad 2 órája, most nekiugorhat a zenekar bandcamp oldalán.