Fleshdoll
Blood Red District (2015)
A Fleshdoll előző, malacetetős lemezéről ZolixiusRex kollégám írt, és majdnem maximum ponttal jutalmazta a franciákat. Ezért szinte borítékolható volt, hogy a friss korongjukra is lecsap majd, mint macska az egérre. De nem így történt.
Sőt, másnak se nagyon akaródzott elvállalni a Blood Red District-et…
Bár nem kenyerem a (vegytiszta) death metal, meghallgattam a bandcampen az ominózus opuszt, és úgy döntöttem, hogy ha a stílus szakértői közül senki se ír a lemezről, majd megteszem én, a laikus.
Tehát előre elnézést kérek, ha túl sok sületlenséget hordanék össze! :)
Nekem az a legfőbb bajom a death metallal, hogy a legtöbb ilyen stílusú album hangulata egyáltalán nem fog meg. Talán azért, mert ez a műfaj nem erről szól, hanem a kíméletlen brutalitásról?
Meglehet!
A régi vágású (oldcckúl :D) halálmetal korongokból sokan kihallják a kriptabűzt, ami már önmagában paradoxon, de mindegy. Én nem érzem ezt, de ha érezném, talán még rosszabb lenne a helyzet…

Mondjuk a Fleshdoll nem régisulis, hanem inkább modernebb, korszerűbb fajta, de nem azért, mert valamilyen kórságban szenved! A Metal Archives brutal death metalként aposztrofálja őket, szerintem viszont a technikás jelző jóval találóbb.
Zolival az új mű ismerete alapján maximálisan egyetértek abban, hogy gitárszólók tekintetében párjukat ritkítják a műfajon belül. Ugyanis az egy dolog, hogy sok a szóló, de szerencsére nem a szokásos death-es tekerések, dallam nélküli, sokszor ad hocnak tűnő ujjgyakorlatok dominálnak, hanem gondosan megkomponált, szépen fölépített, gyakran szép, hangulatos gitármunkát hallhatunk. Igaz csak elvétve, de akusztikus pengetések, rövid szólók is felbukkannak, ami ugyancsak túlmutat egy szimpla death metalon.
Emellett persze a keménységgel, a brutalitással sem állnak hadilábon!

A 2084 egy instrumentális darab, mondhatni intro. Meg is adja az alaphangulatot, ami leginkább a nyomasztó jelzővel írható körül. A bőgős srác már itt kinyilvánítja abbéli szándékát, miszerint attól, hogy egy zene gitárorientált, még nem kell hallhatatlanra keverni a basszust. Az I.A.M. (In Articulo Mortis) kiváló folytatás, mindent fölvonultat, amiért szeretni lehet a csapatot. A gyors, blastbeates részek váltakoznak a Gojira ihlette lassabb őrlésekkel, a végére pedig egy olyan, több körös szólót biggyesztettek, ami csudajó!
A vokál mondjuk elég egysíkú a lemez egészét nézve, de 1-1 dalon belül azért érezhető a viszonylagos változatosságra való törekvés. A World of Terror is nyújt kapaszkodókat, pedig megy benne a technikázás ezerrel. Morbid Angel-es riffek és Death-féle gitársípoltatás ugyanúgy megfér a nótában.
A címadó is kíméletlen húzású tétel, thrash-es tempókkal, és egy újabb zseniális szólóval.
A Blind Winter Light lassú, alattomosan súlyos kezdése a lemez egyik csúcspontja, aki nem hiszi, hogy egy death metal nóta lehet atmoszférikus is, az feltétlen fülelje meg ezt!
Féltávnál aztán begyorsítanak, az sem áll rosszul a dalnak, de kíváncsi lennék, mit tudtak volna kihozni belőle, ha végig megmarad az a masszív középtempó.
Az akusztikus gitáros zárás újabb piros pontot ér!
A vége felé találhatunk két, irodalmi ihletésű számot. A Battle Royale egyértelműen Takami Kósun könyvére, és az abból készült filmre utal, melyben szerepel egyik kedvenc japán színész/rendezőm, Takeshi Kitano.
A lemezt záró Maelström pedig engem E.A. Poe: A Maelström poklában című novellájára emlékeztet. Persze lehet, hogy a franciákat nem ez az írás ihlette meg…

Az a helyzet, hogy magamon is meglepődtem, mert hallgatásról-hallgatásra egyre jobban tetszik a Blood Red District. Kifejezetten addiktív hatással van rám.
Ha a zenében létezne az objektivitás, akkor simán adnék Fleshdoll-éknak egy kilencest, de mivel az ízlésemtől még így is elég távol áll ez a stílus, így nekem ez a remek album "csak” hétésfél pontot ér.

A műfaj rajongói számára viszont gyaníthatóan maximum közeli teljesítményt nyújt a francia brigád ezzel a dalcsokorral.


Fleshdoll_Blood_Red_District_2015
Kiadó:
Stílus:
Technikás death metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.2084 (01:49)
2.I.A.M. (In Articulo Mortis) (04:50)
3.World of Terror (04:29)
4.Soundtrack to Extinction (03:25)
5.Blood Red District (03:55)
6.Blind Winter Light (04:41)
7.Dogs on Drugs (04:19)
8.Battle Royale (02:46)
9.The Cave (05:21)
10.Maelström (06:01)
Írta:
oldboy
2015. augusztus 11., kedd, 22:44
Facebook:
ZolixiusRex 2015. augusztus 12., szerda, 11:10
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
(yes)
--
In Grind We Trust!
Koncertek
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'k1lesk82tuob3kqerhs26oujj4','','szoveg|s:7:\"CLPETVU\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:6:\"tc.php\";lyricsrow|i:1;','35.172.217.174','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1