Szerintem sokan lehetnek úgy vele, hogy a görög és a black metal jelzők együttes használatakor akaratlanul is a Rotting Christ mitikus neve sejlik fel a fejükben. Persze létezett és létezik még jó pár ismert banda az országban, de számomra sokáig az RC jelentette a görög metalt. Hozzá kell tennem személyes tapasztalatomat a hellén fémzenével: egyfajta garanciát is jelent a minőségre. Tiszteletlenség a kivételnek, de a legtöbb görög cucc, amit hallottam, jó, de legalábbis igényes.

A bemutatásra kerülő anyag egy egészen fiatal zenekar alkotása: a Human Serpent 2013-ban alakult. A két állandó tagról nem sokat tudni, I. dobol, X. meg csinálja a többit, a harmadik, név szerint L., az élő fellépéseket nyomja a basszust. Eddig egy kétszámos demót és egy hat zenekaros splitet hallhattunk tőlük, tehát a The Gradual Immersion of Nihilism az első teljes lemezük.

Az album nyolc dala bő fél órás, ebből a záró Chapel of Bones foglal nyolc percet, tehát nem kell hosszú, epikus tételeket emésztgetni a hallgatónak. Ha már szóba került egyszer a Rotting, most majd szóba kerül újra. Első hallásra azt hittem ugyanis, hogy valami Sanctus Diabolos korabeli kiadatlan felvételt hallok tőlük. Elég egyértelmű a hatás, tulajdonképpen bátran ajánlhatom a Human Serpent zenéjét bármely RC rajongónak. Általában a gyors témák dominálnak, megszakítva egy-két lassabb átvezetővel. Feszes, minimalista doblüktetésre feszítik a dallam-és riffközpontú és jó értelemben véve repetitív gitárjátékot. Elég egyszerű a hangszerelés, az alap gitár-bassz-dob-vokál és kész. Az ének sem egyszerű károgás, inkább a death metalos hörgés felé konvergál, itt is jó támpontot ad Sakis Tolis orgánuma, csak talán ez kissé szikárabb, ráspolyosabb. A hangzásra nem lehet panasz, nagyon igényes, minden hangszer tisztán és erőteljesen szólal meg, a Human Serpent semmiképpen sem a true black megszólalás követője. A dalok szövegei főleg a parazita emberi társadalom egészének értékmentességével, az ürességgel, nihillel és egyéb kellemetlen témákkal foglalkoznak, szóval azoknak sincs mitől félnie, akiket riaszt a hagyománytisztelő arcfestős-sátánozós black metal habitus. Bár a zeneanyag egésze szándékolt egyszerűségével jól illeszkedik a nihlista mondanivalóhoz, én mégis örültem volna egy-két színesítő elemnek, de ezt leszámítva semmi kivetnivalót nem találok a görögök bemutatkozásában, kíváncsian várom a folytatást egy ilyen erős első lemez után.



A kiadvány megjelent sima és digipak CD-n és persze kazetta formátumban is, melyet a hazai Funeral Chants kiadó jelentetett meg, ahol az album borítójával diszített póló is beszerezhető. Szerencsére a szerkesztőségbe a szalagos hordozóból érkezett egy példány: professzionális gyári kazetta, jó minőségű borítóval. 300 példányban jelent meg, ebből az első 50 darab tokjára a banda emblémája lett felgravírozva, szóval azt a verziót nem érdemes a belső zsebben nyomorgatni. A borító és a design Mario Polzin munkája, akinek egyéb munkáit, fotóit is érdemes megtekinteni saját weboldalán. Jó hír, hogy a rövid idő alatt igen tisztességes undeground elismertséget magának tudható Human Serpent a régi szép idők hagyományait követve szűk egy év után új albummal jelentkezik: júniusban érkezik az Inhumane Minimalism című második lemez, melynek kazettaváltozatát szintén a Funeral Chant jelenteti majd meg 200 példányra limitálva. Addig is fogyasszátok egészséggel a The Gradual Immersion of Nihilism-et.