A Wall Of Sleep második korszakának új anyaga érkezett meg tavaly ősszel a No Quarter Given címet viselő lemez képében. Nem titok, hogy a Holdampf Gábort váltó Cselényi Csaba által énekelt 2010-es When Mountains Roar volt az első WoS lemez, ami maradéktalanul elnyerte a tetszésem. Sőt, több mint egy év telt el a megjelenéstől, mire kiszorult az autó lejátszójából.
De, ha előkerül még most is szívesen hallgatom, sőt, több koncerten is megállapítottam, hogy ezek bizony remek dalok, s simán kiállják az idő próbáját. Kis félelem azért munkált bennem, hogy milyen lesz a folytatás, ugyanis előzetesen arról beszélt Csaba, hogy még szélesebb spektrumon mozognak majd a dalok. Nyilván nem tartottam attól, hogy hallgathatatlan lesz a végeredmény, inkább csak az előzőleg magasra rakott léc miatt volt némi aggodalom bennem. S, igazság szerint az első néhány hallgatás során nem is győzőtt meg maradéktalanul Füleki Sanyiék műve.
Azt nem mondom, hogy gyengének találtam, de az előzetesen ígért változatosság ellenére, kicsit szürkésnek éreztem a bő negyven perces, kilenc dalt tartalmazó korongot. Pedig azt nem lehet mondani, hogy a Hammer mellékleteként megjelenő ötödik Wall Of Sleep anyag (a debüt EP-t nem számítva) akár grafikailag, akár hangzásában gyenge lenne, Sőt, méltó utódja az elődöknek.
Viszont azt be kell valljam, hogy a dalok csak a sokadik hallgatásra adták meg magukat. Addig se mondtam volna rájuk, hogy gyengék, mert mindben volt valami plussz, de érlelni kellett őket, na.

S, hogy mit is hozott össze a banda, amitől végül azt mondom, hogy méltó utódja a When Mountains lemeznek?
Azt kell mondjam, hogy elég nehéz három-négy dalt kiemelni, hogy képet kapjunk az albumról, de igazság szerint ez nem annyira könnyű feladat, mert minden dal jó valamiért...
A nyitó nóta, ami egyben a címadó is egy erős indítás. Zakatolás, emlékezetes gitár, billentyűs színezés. Megadja az alaphangot.