Szerintem kiváló formában van korunk talán legismertebb brit prog metal zenekara. Előző albumuk egy hosszabb csöndet tört meg, de a visszatérésnek is tekinthető March of Progress méregerősre sikeredett, és Damian Wilson reaktiválása sem bizonyult rossz döntésnek.
Szerencsére kitartott a csapat lendülete, és ezúttal nem kellett 5 évet várni az új opuszra. Nemrég megjelent ugyanis a Threshold jubileumi, tízedik nagylemeze, For the Journey címmel. Ami karakterét tekintve igen csak hajaz az elődjére. Legalábbis első blikkre.
A nyitó Watchtower on the Moon simán lehetne a Progresst indító Ashes kistestvére. Mind szerkezetét, mind hangszerelését tekintve hallható a párhuzam. De a nagyon melodikus, már-már AOR-os refrén és a vocoder-es, robothangos intermezzo is kapcsolódási pont a két dal között. Azért nem kell megijedni, a zenei utazás további állomásai bebizonyítják, hogy nem March of Progress 2. lett a friss mű! Alapvetően én higgadtabbnak érzem a For the Journey-t. És némileg felszabadultabbnak. Nem mintha a March of Progress görcsös lett volna, de nyilván annál a lemeznél mindenkiben munkálkodott némi bizonyítási vágy. Főleg Damian-ben, hisz neki nem akárki örökségét kellett tovább vinnie. Ezért amellett, hogy fogós énektémákat írt, a virtuozitásra is figyelt. Megmutatta, hogy mekkora a hangterjedelme, többször kalandozott a magas tartományokban. Ezúttal viszont a villantások helyett még nagyobb hangsúlyt fektetett a fogós, könnyen rögzülő, érzelmeket indukáló dallamok formálására. És ez szerintem mindenképp pozitív! Tanítani való, ahogy elkezdi a lemez monstrumának számító, 12 perces, The Box éneklését.
Az már más kérdés, hogy amikor hagyja érvényesülni a zenészeket, magyarán az instrumentális részeknél, akkor sajnos csökken némileg az "érzés”. Hiába, számomra Damian hangja jelenti a legnagyobb érzelmi töltetet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a muzsikusok képtelenek az atmoszférateremtésre. Mert igenis képesek! Mégis, ha instrumentális zenében utaznának, biztos, hogy nem lennének ekkora kedvenceim.
A Turned to Dust refrénje mekkora már! És amilyen háttérvokál munkát végez Wilson, az is példa értékű.
Azt egyébként továbbra sem értem, hogy miért nem használják ki a Johanne James "kisdobosban” rejlő lehetőségeket. A Kyrbgrinder-ben énekesként is tevékenykedő mélynövésű fekete srác orgánuma új dimenzióba lőhetné a Threshold legénységét.
Kiváló kontrasztot képezne Damian hangszínével.
Bár némi reményre adhat okot, hogy a lemez limitált kiadása tartalmaz egy bónusz dalt, ami nem más, mint a KyrbgrinderI Wish I Could című számának a feldolgozása.
Remélem a következő Threshold korongon Johanne is hallatni fogja a hangját!
Addig pedig ütősként áll helyt. Nem az a fajta, aki szétdobolja a dalokat, bár az Autumn Red-ben kicsit kiéli magát egy rövid szóló formájában.
Összességében tetszik a brit proggerek friss alkotása, de ezúttal mértéktartóbb leszek, mint múltkor. A Lost in Your Memory lírája nem igazán tudott megérinteni, úgyhogy a maximális pontszám ki van zárva. Ettől még szívesen fogom hallgatni a For the Journey-t!