Real Lies
9 (2014)
A szegedi Real Lies annak idején 2009-ben nagyon eltalált Tenorman EP-jével, amin a grunge-os/stoneres zenét alternatív ízzel játszották. Igazság szerint akkor nagy reménységnek tartottam őket.
Idézem magam:
"Összességében úgy érzem ez egy stílusát már megtalált zenekar munkája, akik előtt akár szélesebb körű ismertség kapui is megnyílhatnak. Remélhetőleg sikerül valamikor a közeli jövőben egy teljes albumnyi dallal előrukkolniuk. Én mindenesetre szívesen venném."

Hogy mi történt öt év alatt az talán nem is fontos, - bár a 9 című anyag létrejöttében nyilván van szerepe ennek is - mindenesetre úgy vélem nagy eltávolodás nincs a korábbi iránytól. Vitathatalan, hogy színesebb lett az összkép, s azt hiszem ezzel együtt egy közérthetőbb, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy inkább slágeresebb irányba fordultak Váczi Balázsék
Ez mondjuk a zene súlyának nem tett jót véleményem szerint, mert ezzel úgy érzem elveszett az a keményebb grunge-os, stoneres él, ami nagyon is tetszett az EP-ben.

Gyorsan leszögezem azért, hogy ez nem jelent feltétlenül rosszat, mert nem lett azért kommersz a Real Lies. Az viszont kétségtelen, hogy kapott egyfajta mr1-Petőfi kompatibilitást a végeredmény.
Olyan csapatok munkásságát érzem kihallani, mint az Óriás vagy akár az Isten háta mögött.
 

Amit már annak idején is éreztem, azaz hogy a szövegek magukon viselik Czutor Zoli (ex-Nyers, Belmondo) hatását, azt most már a dallamokban is érzem. Ezt pedig már nem feltétlenül pozitívumként élem meg. (Pont amiatt, ami miatt az újkori Belmondo anyagok sem nekem szólnak már.)
A korai Nyers lemezeken (Szegeden lehet valami a levegőben...) is volt már hasonló, de ott még jóval erősebb befolyása volt a metalnak (annak ellenére, hogy nem távolról sem lehetett annak nevezni a bandát).

Szóval összegezve, amit hiányolok még, az a súly. Ez az anyag inkább elszállós, kalandozós muzsikát rejt, annak viszont kicsit súlytalan.
Még a Bont c. dalukban érzem leginkább az erőt, de azt sem hallgathatom el, hogy az album második felére azért felpörög némileg a cucc és mondjuk az Ó, Hallgass! Szabad! akár az EP-n is jól mutatott volna.
Élőben szerintem meg tudnak dörrenni az olyan dalok is, mint a Döntetlen vagy az Agytörés, s ha ez így van, akkor talán a lemez is jobban tetszene (ígérem, igyekszem elcsípni a bandát élőben, aztán majd beszámolok róla, jól sejtettem-e).

Az éneknél itt-ott (pl. Prizmaállandó) kissé sűrűnek érzem a szöveget. Ezen lehetne kicsit még dolgozni. Nagy problémáim azonban ezen túl nincsenek, mindenki jól teljesít, a dalok jól meg vannak írva (volt rá idejük, he-he)

A lemezt záró Forró És Kék, Széteső meg tipikus példája a Nomen Est Omen-nek. Hisz valóban elég széteső azzal a nyilván szándékos hamiskássággal... A nyúlós (nem lopott!!!) megoldásokkal.

Igazság szerint sokáig maximum egy hetesre taksáltam a 9-et, de aztán egy kis matematikázás után hétésfélre ugrott, mert csak van ebben a lemezben valami, ami miatt újra és újra lőveszem és monduk 75%-ban tetszik is.
Hallgassátok meg és értékeljétek ti is:

Real_Lies_9_2014
Kiadó:
Stílus:
alterrock/stoneres postgrunge
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Róma (04:40)
2.2452N / 20.1646E (03:44)
3.Prizmaállandó (05:42)
4.Majd Azt Én Tudom (02:39)
5.Döntetlen (04:48)
6.Bont (03:54)
7.Agytörés (03:43)
8.Ó, Hallgass! Szabad! (04:22)
9.Forró És Kék, Széteső (07:20)
Írta:
9000Sanyi
2014. október 20., hétfő, 07:26
Facebook:
Koncertek
© 2001-2023 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.053 seconds to render