A rákos/homáros logóval nyomuló Elitbolaget egy finn kiadó. Érdekes színfoltjai az underground zeneiparnak. Egyben példamutató is, amit művelnek. Itt van jelesül az Uprising 2 címre keresztelt válogatáslemezük, amelyen 8 európai ország 19 csapata szerepel 1-1 dallal.
Stílusok tekintetében kapunk a hardcore-tól kezdve, a punkon, a progresszív death metalon, thrashen át a stoner/sludge/doom metalig bezáróan mindent a 72 perces időtartam alatt. 1300 darabot gyártottak le a kiadványból, de elérhető a soundcloudon, a kiadó honlapján torrentként, illetve a legnépszerűbb videómegosztó csatornán is ott virít.
Íme:



Manapság egyre ritkábbak az ilyen válogatások, úgyhogy meg kell becsülni a finn srácok törekvéseit. Főleg, hogy egyértelműen a föld alatt tevékenykedő, de minőségi, sokszor innovatív muzsikát játszó bandákra próbálják ráirányítani a figyelmet ezzel a gyűjteményes koronggal. Gondolom direkt dolgozták ki azt a dramaturgiát, miszerint a lemez első felében kaptak helyet a rövidebb tételek, aztán a vége felé jönnek a hosszabb nóták. Ezzel párhuzamosan az egyszerűbb, hardcore-ban, punkban gyökerező szösszenetektől eljutunk a rétegzettebb, sűrűbben hangszerelt, bonyolultabb számokig.
Nem állítom, hogy az összes szerzemény tetszik, de alapvetően szórakoztatónak tartom ezt a kedvcsináló kiadványt. További pozitívum szerintem, hogy több banda is az anyanyelvén szólal meg. Egész pontosan az első öt dal finnül és svédül adatik elő. Főleg emiatt, bár némileg zenei szempontból is beugrik az Alfahanne lemeze, amiről anno már kifejtettem véleményemet. A kezdő ötösből egyértelmű kedvencem a Koljosen Tiekiista - Mat-ka-ra-tok-si nevezetű másfélpercese! Az énekes figyelemre méltóan pörgeti a finn szavakat! :)
A Superflesh már ángliusul tolja punkos rockját, a torzított basszusgitár nagyon bejön, de róluk később bővebben nyilatkozom, ugyanis az Elitbolaget az Uprising 2-vel egyetemben elküldte szerkesztőségünkbe a Superflesh és a Trident aktuális EP-jét, amik szintén nálam landoltak. A Cantinela egy régi vágású thrash bombával járult hozzá a válogatás sikeréhez. Nyilván nem találták fel ők sem a spanyolviaszt, de minden thrash hívő szívét képesek megdobogtatni a Black Hound dallamaival, tipikus énektémáival.
A lengyel Driller a thrash modernebb/keményebb válfaját képviseli. Itt-ott bizony death metalos témák/blastbeatek is találhatóak a Rattlesnakes Terror-ban. A nóta csúcspontja számomra a végén elhelyezett vontatott, belassult alapozás. Roppant szigorú lezárást biztosít a dalnak! A brit Bludger metalos hardcore-ja (amit nyugodt szívvel nevezhetünk metalcore-nak) sem igazán mainstream-kompatibilis. Tehát ezt a még mindig népszerűnek mondható stílust is lehet úgy játszani, hogy a végeredmény ne legyen nyálas, felszínes!
A Trident groove-os hardcore metalja nálam nagyon betalált, eléggé hasonlít a zenéjük a hazai Conan’s First Date zenekaréra. Két, grind közeli előadó (Unborn Generation, Cannibal Accident) is büntet az albumon, rossznak az ő nótáikat sem mondanám, csupán tőlem távol állónak. Általában a fekete fémmel ötvözött halálmetal sem a szívem csücske, a Coprolith rémálma mégis hatással van rám! Egy újabb favorit banda a 19-ből!
A Khroma elektrotuningolt, női énekel megtámogatott alternatív metalja is érdekes ám! A két abszolút kedvenc zenekar/nóta viszont a legvégére maradt. A Psilocybe Larvae zenéjét már ismerhetjük Naga kollégámnak köszönhetően, sőt a Hangpróbán is megmérettettek. Nem is akárhogy sikerült a szereplésük, a dobogó második fokára tornázták fel őket a pontozók. Róluk nem ejtek fölöslegesen több szót. Sokakkal egyetértésben jómagam is csipázom, amit művelnek. Ennyi! Az Antagonist Zero művészete viszont eleddig ismeretlen volt számomra. De az Uprising 2-nek köszönhetően megismertem őket. Be is fogom szerezni eddigi egyetlen, Doomed című korongjukat!

A kiadvány pontozásától ezúttal eltekintek, de úgy érzem a célját elérte az Uprising 2.
Legalábbis az én figyelmemet ráirányította néhány olyan csapatra, akikre magamtól talán sose találok rá.