Multikulturális ember lévén nemhogy haragudni tudnék a nyelvezetért, hanem egyenesen kuriózumnak tartom a lemezt, mert a nyelvezet nagyon sokat hozzátesz a dalok hangulatához. Ksenia "Serafima" Mikhaylova hangjával átjött a határokat ledöntve a fagyhalál előtt álló testet megborzoló utolsó meleg vérfröccs, ami a szívet éri, mielőtt jégbe burkolózik, a hideget árasztó dallamok és gitártémák pedig igazi felfrissülést jelenthetnek egy ilyen szörnyen párás, tikkadt nyári esten. A 47 perces lemezen a rövid kezdést és zárást leszámítva 7 teljes dal szerepel, 6 perces átlag hosszúsággal, közel azonos minőségben, ezért kedvencet sem tudtam avatni, mert minden hallgatásnál változott a jelölt.


A hörgés némileg egysíkúnak hat a dallamok mellett, de erőben nem szenved hiányt és nagyon jól működik a kontraszt hatás, amit viszont elviseltem volna, az pár mély, a dalokat betetőző gitárszóló a megfelelő depresszióval és tragédiával. A dalok a lemez vége felé erősödnek,úgyhogy van még bőven tartaléka a zenekarnak, lerázva a 90-es évek hagyatékát, a billentyűket bátrabban használva és némi érdekességre törekedve összehozhatják a szerencséjüket. Egyenlőre inkább rutinból, jóleső sablonokból összerántott lemeznek tűnik a Угрюмые Волны Студеного Моря (szegényes fordításban: Hátborzongató, fagyos óceán), a dalszerkezetek kalandmentesen vonulnak végig a játékidőben, ami így sokkal többnek tűnik.
    A 2003-óta formálódó, fejlődő zenekar egy demó és egy EP után kapott lehetőséget a BadMoodMan Musictól (Solitude bérenc, mi más?) és nem véletlenül, érdemes megjegyezni a nevüket.