Megtévesztő lehet az angol Thisclose borítója, első ránézésre azt hihetnénk, hogy valamiféle thrash-black bandával van dolgunk, pedig nem. A thrash metalos Black Sister-ből ismerős Rodney Shades HC-punk bandájának tavaly novemberében megjelent válogatáslemezéről van itt szó. A lemez címe tetézi a bajt: 1986-2013. A zenekar 2012-ben alakult, most mi van? Mivel tetszett a kiadvány szarvas koponyás borítója, ráböktem a szabad promólemezek közt, hogy majd jól írok róla, szóval nem igazán tudtam semmit a bandáról, így aztán a fent említett beugratós dolgok jól összezavartak. Persze a lemezcím problémája megoldódott, lentebb ki is fejtem.

Tehát, mint mondtam, egészen fiatal zenekar a Thisclose, szó nincs ’86-os alakulásról. A jelenleg aktuális háromfős felállás: Dug (Pictish Haar) – gitárok, Rodney Shades (Black Sister, xSAXONx) – ének, Dave New World – dobok. Az alábbi fotón négyen vannak, de az MA szerint még négy ex-tag is szerepel a zenekar történetében, ezért nem tudom, hogy ki és melyik a rejtélyes negyedik.



Jelen ismertető tárgya egy válogatáslemez, ami lényegében a teljes Thisclose életművet magában foglalja: a 15 dalból az első kilenc az összesen párszáz példányban kiadott első album, melynek címe egyszerűen csak Thisclose, a 10-13-mas nóták a tavaly áprilisban kiadott Burnin’ Anger EP dalai, az utolsó két szerzemény pedig a november végén kiadott Fear and Terror EP-n található.

A zene a Hardcore Punk címkével nagyjából jól behatárolható, egyszerű, laza, gyors és középtempós punk-metal szerűség. Lényegében a Thisclose egy Discharge tribute bandaként is felfogható, csak éppen saját számokkal, melyek azonban simán elférnének egy Discharge lemezen. Meg is érkeztünk a kiadvány vitatható pontjához: elsőre nem is akartam elhinni azt a jelenséget, ami itt ének címszó alatt történik, többször kellett nekifutnom a dolognak, hogy egyáltalán a végére jussak. Kisebb utánajárással azonban megtudtam, hogy a Discharge ’86-ban kiadott Grave New World albumán volt ilyen ének (ilyen szinten nem voltam ismerője a Discharge munkásságának), a zenekar ennek állít emléket. Ezt támasztja alá a hátsó borítón található madaras logó, melyben a D betűt T-re cserélték, illetve a dobos, Dave New World művészneve is. És ugye ezzel magyarázható a válogatás címe is. A számcímek is beszédesek: Two Monstrous Distro Stockpiles (eredeti: Two Monstrous Nuclear Stockpiles) és hasonlók. A kilencedik, Tear Up The Hedge című tételben találunk egyedül az átlag metal hallgató által is befogadható vokalizálást, olyan hörgésszerű valamit, személy szerint nem bántam volna, ha ilyen az egész lemez. Viszont meg lehet szokni így is a dolgot, egy idő után azt vettem észre, hogy tapadnak a nóták a fejemben, a kellemesen laza, de nem puhapöcs dalok egyre inkább megszerettették magukat. Igazság szerint sokat gondolkoztam a pontozáson, igazából a vokál stílusa, ami nagyban meghatározza a levonást: elsőre azt gondoltam, hatnál nem lehet ez több, hát hogy lehet ezt így elrontani! Aztán később, amikor már nem csak azért hallgattam a cuccot, hogy tudjak róla írni, rájöttem, hogy ez bizony erős nyolcas.



A kiadvány az Our Future Records és a Delusion of Terror Records közös munkájának gyümölcse, megjelenésében a kihajtható (gatefold) tokos bakelitek mintáját követi, természetesen cd méretben, a tok belső oldalán a szövegekkel. Mondjuk tehették volna védőtokba a lemezt, így pőrén csúsztatva ki-be a kartonborító óhatatlanul megkarcolhatja azt, de ez már csak apróság. A lemez magyarországi forgalmazója a Neverheard Distro, ahol egyébként a Black Sister Defenders Of The Metal és Thrash Metal Superstars című anyagai is megjelentek. Discharge rajongók és HC-Punk kedvelők tegyenek vele egy próbát.