Natura Mortis Sonoris (2013)
 
Szeretem azt, amikor az ambientnek bélyegzett zenékben feltűnik gitár is, vagy mondhatnám fordítva: gitárzenék használnak fel ambient elemeket. Vannak ugyanis olyan ambient előadók, akik nem játszanak semmilyen hangszeren, illetve olyan hangszeresek, akik lenézik az ambient zenészeket (akik nem játszanak hangszeren). Amikor viszont a gitárzene és az ambient találkozik, úgy érzem, hogy nyitott egyéniség(ek) zenei termékét van szerencsém megfülelni, kifejtve: az zajzenész konyít a gitárhoz, vagy a zenész nem szégyelli, hogy szeret a zajokkal operálni.
A Kanadában élő, Zifond művésznevű úr működteti ezt az ambientes - blackes - okkult projectet. Ez már a harmadik lemeze sok EP és split mellett. 

A Natura Mortis Sonoris első két szerzeménye a fent vázolt stílusban született, lágy gitárpengetés, alatta fájdalmasan andalító szintiakkordok indítanak. Vészjósló, de valahogy mégis kellemes... Bággyasztó...
Aztán az  Aux portes de la crypte a várótermi zörejekkel hirtelen visszaröpít minket a mába. Később kiderül, hogy valami szekta találkozóhelye lehet ez inkább, hiszen kórusban kántálás jön, majd szintetizátor...
Majd megérkezi az a rész, amikor a hallgatóság kb. fele általában lepattan a műről... Zörejek, molyolás, mormogás. Rém izgalmas, a nyitott embert és pláne az olyanokat, akiket a Teremtő az egészségesnél több képzelőerővel faragott ki az ősmasszából, nagyon tudja az ilyesmi szórakoztatni.

Kissé sablon ugyan a varjúkárogás (a másik ilyen a bagolyhuhogás szokott lenni), de ez olyan, mint amikor a Maiden - Priest korszakon nevelkedett rocker is fellelkesül, ha klasszikus heavy riffeket hall. Tehát tojok rá, hogy klisé a dolog, nekem tetszik, és elvisz a gondolataimban messze a hétköznapokból, segít egy kicsit elviselni a rossz helyet, a rossz világot. Nem mintha pillangókat látnék magam előtt a hallgatásakor, máshogy segít...
A szintetizátor hangszínei néha esetlenek, de egy cseppet sem zavaróak, nem gagyik, és ezt részben direktnek is érzem.

A L’Écume Des Nuits akusztikus részében megint csak a gitár viszi a prímet. De halkan, visszafogottan, miközben mintha szél fújna. Nagyon hatásos, és kifinomult. Ért hozzá Zifond, hogy megérintsen az emberben egy részt, ami valahol az ezoterikus gyógyítóközpontunkban foglalhat helyet. A Loudumban pedig ügyes az effektezés, hallani a közlekedőhangokat a húrokon. Nagyon tudom élvezni, amikor egy lágy reverb ezeket a hangokat felerősíti. Itt is ez jelenik meg. Gyaníthatóan az egyensúly fenntartása végett a következő dalban a szél hangja dominál. A szerző alaposan ügyel rá, hogy ne legyen a lemez túlkomponálva, és ez jó.

Az Orloknál jön a nagy fordulat, hiszen a felétől átvált zakatoló indusztriál black metalba az egyébként halk zajozás. A szél süvítése marad viszont, tehát az összkép rémesen furcsa.

Számomra ez a lemez egy nagyon kellemes felüdülés a sok zord és zajos zene között. Erős a párhuzam hangulatban az elvontabb black metal anyagokkal, csak ez halkan éri el majdnem ugyanazt a hatást. Nagyon jó az atmoszférája, szépen, átgondoltan építkezik. Aki a dark ambient műveket szereti, nem zavarja a monotónia az egyáltalán nem fogja ezt a lemezt hiányosnak érezni, sőt... Nagyon érdekes impulzusok várnak rá. Ráadásul jó hosszú is, tehát többszöri hallgatásra is bőven rejt tartalékokat.
Monotont mondtam? Annyira nem is monoton...
A Dusktone gondozza a Cold Body Radiaton kiadványokat is. Azon projectet működtető M nevű alkotó entitás hasonló hatással volt rám a Deer Twilight című lemezével, pedig az tulajdonképpen fémzene. A Descente című négypercesnél még a Burzum is eszembe jutott.
Idehaza beszerezhető a Neverheard Distrotól.

Az egész meghallgatható a Dusktone oldalán:


Neige_Et_Noirceur_Natura_Mortis_Sonoris_2013
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
ambient / drone + egy nagyon kicsi black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.2 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Venerie Dies (01:17)
2.3rd Hymne Fragment (03:04)
3.Aux portes de la crypte (05:00)
4.Sommeil Profond (02:44)
5.Après La Nuit (04:25)
6.L’Écume Des Nuits (Accoustic Part) (02:36)
7.Hibernation (Short Version) (07:37)
8.Loudun (Part II) (02:13)
9.Tunnel (05:14)
10.Orlok (06:13)
11.Descente (04:06)
12.Loudun (Part I) (03:22)
13.La Rencontre De Krolok (06:50)
14.Loin Des Hommes, Prêt Des Bêtes (12:48)
15.Cimetière Amérindien (2:26)
Írta:
Nagaarum
2014. január 28., kedd, 08:27
Facebook:
Türböwitch - Napalm to Posers + Live in Debrecen (2018)
Kritika, Nagaarum @ 2018. július 23., hétfő, 16:33
Nemere - Vérmező (2017)
Kritika, Nagaarum @ 2018. június 26., kedd, 18:07
Zvijer - Vječnost truleži (2017)
Kritika, Nagaarum @ 2017. november 20., hétfő, 10:20
Hamvak - I (2017)
Kritika, Nagaarum @ 2017. október 5., csütörtök, 12:30
Skullthrone - Demo III (2017)
Kritika, Nagaarum @ 2017. szeptember 1., péntek, 10:16
Vrag - Remete (2017)
Kritika, Nagaarum @ 2017. június 21., szerda, 09:18
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render