Meghallgatva igazán kellemes meglepetést is jelentett. Amikor pedig megnéztem a No Sleep 'Til Mexico c. dalukhoz a Rango c. animációs film felhasználásával készített klipet, már biztos volt, hogy hosszútávú kapcsolatnak nézünk elébe. Nem túlzok, bele is ragadt a cucc a lejátszóba, s a Vincze András (basszusgitár,ének), Mundi Csaba (gitár), Molnár Ferenc (gitár), Killer Miller (dob) felállású csapat 2013-as év egyik meglepetése és 2014 reménysége is számomra.



A bandáról érdemes tudni, hogy 2005 óta léteznek ugyan, de kisebb-nagyobb megszakítások után 2010-től folyamatos a működésük. Önmagukat stoner/drive rockként definiálják, s így jellemzik a bemutatkozó lemezüket: " Az anyag nyolc, igazi fuzzba áztatott, sztrádacsík zabáló számot tartalmaz..."
A Perfect Noise Recording Studio-ban Koncz Mátyással felvett No Man’s Land lemezt ugyan még Badarász Béla játszotta fel, majd kiválása után helyére Mundi Csaba érkezett a néhai Dűne zenekarból.

De minek is köszönhető ez a már-már rajongásnak is nevezhető vonzalom?
Az olyan daloknak , mint a már említett No Sleep, de a címadó, a Downtown Paradise vagy a Hellhound is jóféle stoner, megbolondítva némi desert rockkal és fuzzal. Tényleg könnyen el lehet képzelni a hallgatásuk közben a végtelen prérin (nálunk - kis ország, kis foci - mondjuk a véges alföldi pusztákon) valami hatalmas amerikai hajónak is beillő géppel való autózás hangulatát, ahogy azt láthattuk már néhány filmben.



A dalok mélyén a Kyuss vagy még inkább a Fu Manchu szellemét érzem kísérteni, de szó nincs szolgai másolásról, sőt! Azt mondanám inkább, hogy a jól megtanult leckét - mert tegyük a szívünkre a kezünket, tagadhatatlan a hatás (DE csak hatás!) - egyéni ötletekkel keverve egy olyan lemezzé álltak össze a dalok, amit bármikor örömmel tudok hallgatni. Ennek oka pedig, hogy bár vannak hazai kedvenceim, de ez a lemez végre olyan darab a stílusban, aminél nem a tizenkettő egy tucat elv érvényesül. Azaz úgy egységes, hogy közben jól elkülönülnek a dalok. 

Ezt én nagyban az éneknek is tulajdonítom, mert azért Vincze András ha nem is hangszálakrobata - nyilván ezt nem is igényli a zene -, de azért a nyers vokalizálástól a Why vagy a Downtown Paradise c. dalokban nyújtott teljesítményéig változatos és egységesen magas teljesítményt nyújt. Na és azért pedig, hogy sikerült ragadós refréneket írni, külön piros pont jár!

Nem lebecsülendő a zene sem, mert jól eltalált témák, kiérlelt szólók jellemzik az albumot, az meg pláne dícséretes, hogy bárki meghallgathatja, le is töltheti. Ám én mégis javaslom a beszerzését fizikai formában is, mert kiállítása is igencsak tetszetősre sikerült!

Kiadó:

szerzői

Stílus:

drive/fuzz/stoner

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2014. január 26., vasárnap, 08:53

Facebook: