Így év végén az ember márpedig igenis hajlamos arra, hogy számot vegyen az eltelt év eseményeivel. A lényeg, hogy rendesen el voltunk „eresztve” ebben az évben is egy kismillió finom kis albummal. Példának okáért máris itt van a Jack. – Nyugalom, nem kell megijedni, hogy belekezdenék egy véget nem érően hosszú, és unalmas történelemórába a zenekar kapcsán. Elég legyen annyi hozzá, hogy szinte még fel sem ocsúdtunk a legutóbbi 2013-as az Inhumanus okozta sokkból, máris itt van az újabb Leviék által tolmácsolt Éberkóma.
Mindent el lehet mondani a kishunhalasi srácokról, csak azt nem, hogy alkotói válságban szenvednének. – Igazán kevés zenekarról mondható el, hogy nem csak kreatívak, de termékeny alkotók is. – Így ezek ismeretében talán nem is meglepő, hogy a most megjelent 7” bakeliten hat új dallal próbálják meg végleg „hazavágni” megfáradt csigolyáinkat. – A srácok tudják, hogy mitől döglik a légy, mert ez az anyag kiváló ajándék minden igazhitű grindcore, crust, HC és punk hívőnek.

Ami elsőre letaglóz, az a hangzás – ez a Beavatkozás című tételre hatványozottan igaz. – A srácok valószínűleg nem csak az erősítőkből hajtottak ki mindent, de véleményem szerint iszonyatos energiákat égettek el a dalok feljátszása során. Semmi felesleges üresjárat, semmi sallang. – Olyan kövérre vannak hizlalva a gitárok, hogy szinte agyon nyomják az egyszerű mezei hallgatót. – Kezdem azt hinni, hogy valószínűleg ez is lehetett a célja a Kristóf és Muntyán vezette „bárdista alakulatnak”. Szóval beavatás, előzetes stílusbeli ismeret erősen ajánlott ehhez a muzsikához. Aztán meg, az első sokk után úgy is mindenki rákap az ízére. – S ráadásul mindez csak(?!) nyolc percben.

Csak megsúgom, hogy a kislemezt indító Felettes olyan erővel indít, hogy még csak átgondolni sem lesz időnk, hogy hova gurulhatott az álkapcsunk. - Amolyan igazi gyomor, vagy száj? – Ez az intenzitás pedig mindvégig kitart. Ha pedig már sikerült megbarátkoznunk azzal a tudattal, hogy a Jack nem holmi szalonzenekar, akkor már a ritmusszekció által nyújtott teljesítményre is képesek leszünk érdemben figyelni. Mivel Bence kiállásai és Dani grindjai igazi ínyenc csemegék.

Akik ismerik a zenekar által bejárt utat, szövegvilágot, valamint a csapat hozzáállást és az általuk megfestett világképet azok továbbra is azt kapják, amit eddig is: az objektivitást. Amely nem mást, mint a kisembereket elnyomó világi hatalom természettől elfordult, embertelen viselkedését ábrázolja. Kényelmetlen, mint egy pofon. – Ezért is sajnálom, hogy Leviék nem lesznek Nobel békedíjasok… A lemez belső borítóján található művészi munka ezt a földi poklot ráadásul csak még jobban kifordítja, s megemésztve köpi vissza elénk.
Kinek is ajánljam ezt a kislemezt? Elcsépelt frázis lenne, ha azt mondanám, hogy mindenkinek, aki szereti. Nos, aki vevő a Napalm Death, Terrorizer illetve GBH által játszott stílusra az itt megtalálja a számítását. - Mert természetesen ez a zene nem normális, mint ahogy a tagok sem azok, aki ilyet hallgat sem az, sőt, az egész világ sem az. Nagyon nem. De valószínűleg lehet, hogy ettől működik olyan jól az egész.

Én azt mondom… Ez az eddigi legjobb, legértelmezhetőbb és legbrutálisabb albuma a zenekarnak.

10/10.



U.i.: Számomra a Beavatkozás témája mindent visz. Több annál, mint egy igazi „szomszédidegesítő”, s így szólóval felvértezve nyílik meg csak igazán a benne rejlő mélység.

Hogy a zenekar további underground hozzáállását erősítsük, itt el is érhetitek a kislemez dalait. - HAPPY GRIND YEAR!