Az ausztrál Karnivool-t általában az egyszerűség kedvéért a Tool-kistesó zenekarok közé szokták sorolni.
Persze nem alaptalanul, hisz megtalálhatók zenéjükben a Tool-os hangzatok, de szerintem legalább annyi mindenben különböznek Maynard-éktól, mind ahány dologban hasonlítanak.
Bemutatkozó nagylemezük (Themata – 2005) még a nu metal védjegyeit is magán hordozta, aztán a 2009-es Sound Awake már több, Tool-rokon megoldást tartalmazott. Én mindkét albumot kedvelem, úgyhogy kíváncsian vártam a harmadik opuszt, ami Asymmetry címmel bő egy hónapja jelent meg.
Az auszi srácok ezúttal sem estek az önismétlés hibájába, merthogy másabb lett az "aszimmetrikus” lemez elődeinél, mégis 100%-osan Karnivool-os.
A 14 tételt tartalmazó korongot keretbe foglalja a nyitó Aum és a záró Om.
A Nachash-ban meg olyan stílusban, hangszínen énekli a refrént Ian Kenny, mint Maynard.
Szóval elég Tool-os a dal.
Persze nagyon rendben van minden szempontból!
Mint ahogy a folytatás is.
Egymást követik az ultraigényesen hangszerelt, rétegzett nóták.
Amik önmagukban is megállják a helyüket, mégis az albumot egyben hallgatva teljesedik ki legjobban az a légkör, hangulati töltet, ami körbelengi a produkciót.
Számomra egyértelműen ez a kiadványuk viszi a prímet atmoszférateremtés terén.
És kísérletezés tekintetében is az élen jár.
Ki merem jelenteni, az Asymmetry a legerősebb Karnivool lemez!
Igaz, nem adja könnyen magát.
A rétegzettsége, az apró díszítések, finomságok miatt sok hallgatást igényel.
De megtérül a belé fektetett energia, és ha egyszer ráérez az ember az ízére, akkor hosszú távra tervezhet vele!
A The Refusal még némi kemény éneket is tartalmaz, de a nóta fele körül történő váltás, és az a basszusgitár alapú merengés, leállás nem kicsit addiktív. Meg delejező.
Tehát hatással van a srácok zenéje az elmére és lélekre egyaránt.
Az Eidolon énektémáiról még Sting neve is beugrott.
Egy szó mint száz: aki szereti az igényes, érdekes, izgalmas muzsikákat és nem sajnál több időt ráfordítani egy-egy albumra, már merülhet is bele az Aszimmetriába!