A Krakkóban székelő Dormant Ordeal bemutatkozó nagylemeze relatíve sokat váratott magára. Hisz a banda nem 2-3 éve alakult, hanem még 2005-ben. Azóta letettek három demo felvételt az asztalra, idén márciusban pedig kihozták debütáló stúdióalbumukat. Mikor megláttam az It Rains, It Pours borítóját őszintén szólva nem olyan zenére számítottam, mint amilyet végül is kaptam. A külsőségek alapján (borító, hátlap, a bookletben használt betűtípus, fotó, stb) azt hihetné az ember, hogy egy hangulatos, netán művészi korongot fog hallani. De nem!
A tucatnyi dalt tartalmazó opusz a három, instrumentális tételt kivéve pőre death metalt kínál. Mégpedig a technikásabb fajtából.
Nem vagyok halálmetal szakértő, de szerintem nem csak én hallom úgy, hogy hatással volt rájuk az amerikai/floridai vonal. Zeneileg leginkább Morbid Angel-ös átfedéseket vélek fölfedezni. Ami azért bizakodásra ad okot. Sőt, a konzervatívabb Morbid rajongók talán nagyobb örömet lelhetnek a lengyelek lemezében, mint Trey Azagthoth-ék legutóbbi, kísérletező művében…
Mondjuk stílusidegen ujjgyakorlatok az It Rains, It Pours-on is találhatóak, de nagyjából kimerülnek a három, ének nélküli szösszenetben. Amik ilyen kis atmoszférikus, ambient-be hajló elszállások, átkötők. Bár átkötőnek csak a Dememorization mondható, a másik két instru meg felfogható intro-és outroként.
A többi szám viszont vérbeli death pusztulat. Gyors tempókkal, riffhegyekkel, sivítós szólókkal, kétlábgéppel. És duplikált, azaz két sávra fölnyomott hörgéssel.
Zenei szempontból a death mellett a thrash is felüti a fejét, de az előbbi a domináns.
Az első igazán figyelemre méltó nóta számomra a Your Mother-Slave, amiben végre észrevehető tempóváltások is vannak, és itt fedeztem fel először Gojira-s témákat.
Amik aztán később, a lemez második felében elhelyezett dalokban többször felbukkannak.
Szerencsére.
Ugyanis az olyan méregerős szerzemények, mint a The Animalmiatt emelkedik ki az átlagos death metal korongok tengeréből a lengyelek debütje.
Szó szerint állat ez a nóta, és vokális szempontból a legfogósabb mind közül!
Bár nem éri el a francia úttörők dalainak színvonalát, de biztató a jövőre nézve!
A Man from the Water is Gojira-módszer szerint íródott, a középtempós, nyújtott riffeket nagyon eltalálták a srácok.
Szerintem ígéretes banda a Dormant Ordeal.
Legközelebb érdemes lenne még többet kísérletezniük, mondjuk azáltal, hogy nem külön számokat, átvezetőket kreálnak az ambient/atmoszférikus muzsikák jegyében, hanem az alapvetően death metalos dalaikba építik bele ezeket a hangulatokat. Így a nótákon belül több tempó-és hangulatváltást érhetnének el, színesebbé téve ezzel az összképet.
És bepróbálkozhatnának egy gojirásan dallamos ének csatasorba állításával is!
Tutira bevenné a gyomrom!