Hat év kihagyás után új lemezzel rukkoltak elő a dán doomsterek, és bizony mondom néktek, kincs született.
A viszonylag hosszú szünet mögött elsősorban tagcserék álltak, hárman is távoztak a zenekarból, és megfelelő embert találni pedig nem is olyan egyszerű, korunk humán erőforrás menedzsmentjének kihívása.
A banda egyébként 1991-ben alakult, annyira termékenynek viszont nem mondható, van három nagylemez, egy EP, és néhány demó. Az sem túl tipikus, hogy a demók között akad egy 2004 -es is. Nem álltak rá tehát a óramű pontossággal minden szeptemberben új nagylemez trendre, és talán mindenkinek jobb lenne, ha mások sem erőltetnék ezt annyira.
Egyik gitárposzton játszó Peter Erecius Poulsen egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a 2000-es Martyre-tól el akartak távolodni, visszatérni az első nagylemez, a Paradise Belongs to You atmoszférájához, hogy ez hogy sikerült, megitélni nem tudom, mert a Veronikán kívül csak a Martyre-t volt alkalmam hallani. És az nem is tetszett.
Ami viszont biztos, ennek a lemeznek van hangulata. Varázsa van, mely magával ragad, fülbe mászik, belül is szól, és visszatér újra és újra. Gyönyörű gitárjátékok, mély hörgő ének, néhány dalban akusztikus gitár, szinte versolvasás, és mindehhez társul még a remek hangzás.
A nyolc dalt amúgy, mely zeneileg is tökéletes egészet alkot, egy történet is összekapcsolja, mégpedig Paulo Coelho Veronika meg akar halni című regénye. Dalszövegeket sajnos nem leltem, pedig érdekelt volna, hogy mennyire függ össze a könyvvel, Szlovéniára biztosan nem tér ki, a dán srácoknak úgy látszik volt földrajz oktatásban része, szövegvilágból természetesen kivehetőek az elmúlás, a fájdalom és a többi doomos sablon, Peter az említett interjúban még azt is elárulta, hogy a Saturnuson kívül még a sörivásban jó. Egyébként, a regény az élet igenléséről szól, ez a lemez pedig nagyon nem, a srácok valószínű megakadtak tíz oldal után, eheh.
Minden adott tehát egy depresszív pillanatban elkövetett érfelvágáshoz, további szép nyarat mindenkinek.

Paradise Belongs to You