Burnout
Reflektorfény árnyékában (2013)


    Nem hallottam korábban a székesfehérvári Burnout zenekarról, így teljesen szűz füllel indultam neki a zenekar második, Reflektorfény árnyékában c. lemezének. A promóképek, borító és minden külcsín azt a vonalat engedte meg sejteni, amit a magyar ifjúság nagy része egyszerűen csak rocknak nevez, alias Tankcsapda, Depresszió és megannyi klónja. Helyén kell kezelni tehát a Burnout lemezét, el kell felejteni a stílushatárokat feszegető kreatív zenélést, itt ösztönös, slágeres dalokat kap a nagyérdemű, méghozzá igényes kiadásban. Vastag hangzással, egyszerű de nagyszerű szólókkal és dúdolható, együtt ordítható refrénekkel. Az album 8 dalt foglal magába, amik egységesek és jól kidolgozottak, hangulatos rock szerzemények. A dalok magyar nyelven szólalnak meg és ugye itt szoktak sokan elvérezni megfelelő költői véna nélkül. A zenekar ezt az akadályt is elég könnyedén átugorja a stílusra jellemző verselős szövegekkel, ahol néha úgy érzem, a rímek fontosabbak voltak a logikánál, de ezt már megszokhattuk az emlegetett példaképeknél is. Pozitívum a szövegekkel kapcsolatban, hogy mellőzték a Lukács féle sablonokat (szex, drog, rock’n’roll témakörök minden dalban) és némileg belsőségesebb, magvasabb mondanivalót is tudtak csempészni a produkcióba a maguk populárisabb módján. Mong Máté énekes hangjára sem panaszkodhatunk, tisztán és dallamosan hozza a kötelezőt, néhol karcosabban is énekel, ezek a részek kifejezetten tetszettek, többet is elviseltem volna belőlük.
   A lemez a Ha utolér c. számmal nyit, a szövegéből származik a lemez címe. Ebből a dalból kitalálható a lemez teljes folytatása, meglepetésre esélyünk sincs. Az ezt követő E.M.B.E.R. az egyik legénekelhetőbb dal, abban biztos vagyok, hogy rengeteg ifjú metal lady fogja üvölteni velük az első sorból ezt az előző tételnél lényegesen közhelyesebb szövegvilággal rendelkező szerzeményt. Érdekes koncepcióval kapcsolódik a dalcím a szöveghez, vagyis semmi köze hozzá azon kívül, hogy a végén egyszer elhangzik az ember szó. Ha már közhely, akkor ezt követi a Nem vagyok szent. A refrént leszámítva a többi szövegrész egy Tankcsapda utánérzés, konkrétan az Agyarország c. dalra hajaz, csak maró gúny nélkül. Csúnya dolog, de első gondolatom az volt, hogy ez TCS a Hooligans előadásában… A Kéz a kézben ismételten a humanoid életforma szebbik képviselőit célozza, viszont a gitárszóló az dicséretesre sikerült, Rácz Olivér bátran követelhetne nagyobb teret is, mert nem lehet panasz a munkájára. Jól kezdődik a gitárjátékával a Szép új világ, aminek a szövegével nem tudtam igazán azonosulni, mivel egy lusta ember önvallomásának tűnik leginkább. A Nap-nap után ritka jó gitártémával kezdődik, majd egy bánatos szerelmi civódássá süllyed vissza. Ezzel a gitártémával és egy kis karcolással bitang dal lehetett volna. Máté párszor eltér az egyszerűbb énektémáktól a dalban és némi hajlítással próbálkozik, de ez még csak próbálkozás, néhol nem jön ki belőle túl jól. Szerencsére ezt követi a kedvenc dalom, az Ígérd meg, aminek nem sok köze van a kemény zenékhez. Egyszerűen a Republicra emlékeztet. Olyan egyszerű ez, mint a Szállj el kismadár. Zökkenőmentes, mint a Balaton vize szélcsendben és olyan ARANYOS, hogy már szinte szégyenkezem a szimpátiám miatt. Valahonnan nagyon ismerős, de még nem jöttem rá, honnan. A záró Jövő nélkül szintén egy jól sikerült dal, tempóváltásokkal, egy rövidke ízelítővel a gitárszóló mibenlétéről és egy elfogadható dalszöveggel, tuti koncertdal tele energiával és lendülettel, kétség kívül a legjobb dal a lemezen.

   Lezárás közízlés szerint: ha szereted a könnyed, slágeres rockzenét, akkor a Burnout neked játszik, dalaik élőben is érdemes végigtombolni. A személyiségedhez nem tesz semmit, de legalább nem is vesz el, szóval kezdődhet a pop-rock parti! A lemez összes dala meghallgatható a banda youtube oldalán minden eddigi kiadványukkal együtt, fizikai formában tőlük lehet megrendelni elég jelképes összegért!
   Lezárás saját szájízzel: elnézve a srácokat és a turnéikat, bizony kellő támogatást kapnak ahhoz, hogy ezt a teljesen átlagos, nem túl fantáziadús zenét tolják a fiatalok arcába. Belehallgatva az előző lemez dalaiba ugyan sokat fejlődtek, de számomra teljesen bátortalanul, kockázatmentesen, papírforma szerint játszanak, amit nagyon nehéz hitelesnek minősíteni. Ez elvileg egy keményebb műfaj és ezt a formáját nem nekem írják. Van bennük annyi energia és lendület, amit egy kis mélységgel, karcossággal, kompromisszummentességgel keverve kihasználhatnának, de a magyar zeneipart ismerve erre nem sok esélyt látok. Ez így viszont a tizenévesek polcaira kívánkozik. A pontokba belevettem a tényleg kiváló hangzást és a néhol igen ötletes szövegeket is. Ez van, én sem vagyok szent.

Burnout_Reflektorfeny_arnyekaban_2013
Kiadó:
Stílus:
Rock
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Ha utolér
2.E.M.B.E.R.
3.Nem vagyok szent
4.Kéz a kézben (örök egységben)
5.Szép új világ
6.Nap-nap után
7.Ígérd meg
8.Jövő nélkül
Írta:
boymester
2013. május 21., kedd, 23:49
Facebook:
bahon 2013. május 22., szerda, 12:29
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz boymester üzenetére:

Rájöttem honnan olyan ismerős az Ígérd meg néhány dallama:) Nem hiszem, hogy bármi szándékos lenne a dologban, tekintve a szövegvilág apró eltéréseit.


Nem semmi, hogy beugrott ez neked, gratula! Van is igazad benne! :-)
boymester 2013. május 22., szerda, 00:12
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Rájöttem honnan olyan ismerős az Ígérd meg néhány dallama:) Nem hiszem, hogy bármi szándékos lenne a dologban, tekintve a szövegvilág apró eltéréseit.


--
Youtube csatorna
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.049 seconds to render